Kékfrankos tanösvény
A virtuális útvonal a Soproni Történelmi Borvidékhez tartozó Balf borászatait fűzi fel, a séta során megismerkedhet a borvidék történetével, hagyományaival.
Nehézsége: könnyű
A tematikus tanösvények érdekes, izgalmas formában mutatják be Balf település történetét, látnivalóit. A tanösvények külön-külön is bejárhatók, de akár egyetlen sétára is felfűzhetők az állomások. Vigye magával a telefonját is, hiszen mobilapplikációnkban további érdekességeket olvashat. (Ezeket a tartalmakat a kihelyezett táblákon található QR kódok beolvasásával érheti el). Élvezze a kellemes sétát, gazdagodjon új ismeretekkel és a végén válaszolja meg a kvízkérdéseket telefonján keresztül, vagy a balfi látogatóközpont információs terminálján.
A megújult gyógyhelyi központ emlékművei
Európai Uniós támogatással megújult Sopron-Balf gyógyhelyi központja. A fejlesztésnek köszönhetően a gyógyhelyre érkező turistákat immár attraktív üdülőhelyi központ és látogatóbarát infrastruktúra fogadja. A buszállomás és környezetének rendezésével vonzó közösségi tér jött létre, bővült a zöldfelületek nagysága, energiatakarékos közvilágítás épült ki és a terület akadálymentesítése is megvalósult. A biztonságos gyalogos közlekedést gyalogátkelőhely szolgálja.
Fotó: I. világháborús emlékmű
Az I. világháborúban 44 balfi lakos vesztette életét: az emlékmű a településről bevonult katonáknak állít emléket.
Fotó: II. világháborús emlékmű
A II. világháborúban 142 balfi lakos halt meg. A háborús vereség után 1185 német ajkú balfi lakost telepítettek ki a községből, az üresen maradt házakba a Rábaközből érkeztek nincstelen zsellérek. A német és magyar nyelvű II. Világháborús emlékmű így egyben kitelepítési emlékmű is, amelyet Kovács György szobrászművész alkotott 1993-ban.
A halott katonák nevét felsoroló emlékmű alatt nyitott könyv látható német és magyar nyelvű felirattal: „Zum Gedenken den Opfern des 2.Weltkriges aus Wolfs und denen die am 1. und 14. Mai 1946. ihre Heimat verlassen Mussen. / A II. világháború balfi áldozatainak és azok emlékére, akik 1946. május 12. és 14. között szülőföldjük elhagyására kényszerültek.”
A Fertő déli partja és a Soproni-hegység között terül el a Soproni Borvidék, mely Magyarország történelmi borvidékeinek egyike. Teljes területe kb. 4300 hektár, melyből 1800-1900 hektárnyi területen termesztenek szőlőt. A borvidék két körzetre oszlik, a kőszegire és a sopronira. Utóbbihoz tartozik Balf is: a községben 16 gazda foglalkozik szőlőműveléssel, borászattal, mely tevékenység fontosságát a település címere is őrzi, benne a szőlőfürttel.
A soproni borvidék az ország egyik legrégebbi bortermő területe: leletek szerint már a kelták is foglalkoztak itt szőlőműveléssel i.e. 300 körül. A római korban a település fontos kereskedőváros volt a Borostyánút mentén. A népvándorlás időszaka alatt elpusztult Scarbantia város (a mai Sopron) környékére a 9. században német telepesek költöztek, feltehetően ők folytatták a szőlők művelését. A 13. században a soproniak már a Német-Római Birodalom irányában is kereskedtek boraikkal. 1277-ben IV. (Kun) László magyar királytól Sopron elnyerte a szabad királyi város címet, 1297-ben pedig királyi privilégiumként kapta, hogy az itt termelt bort szabadon, vám fizetése nélkül szállíthatják külföldre. A 14. századra a soproni borok országosan ismertek voltak, és Cseh- és Morvaország, valamint Szilézia (Lengyelország) piacaira is rendszeresen eljutottak. A 15. században Mátyás király kereskedelmi központtá tette Sopront és külföldről hozatott kékszőlő vesszőket (ekkor még elsősorban fehérborszőlőt műveltek itt). A török hódoltság idején Sopron fontossága felértékelődött, mivel szőlőterületei nem kerültek török kézre. A soproni borok iránti kereslet a 18. századig folyamatosan emelkedett.
A szőlőterületekre hatalmas csapást mérő filoxéravész Sopront a 19. század végén érte el. Ezt követően az újratelepítések során a kékszőlőfajtákat részesítették előnyben; ekkor terjedt el nagyburgundi néven a kékfrankos. A II. világháborút követően a nyugati piacok lényegében elérhetetlenné váltak a magyar gazdák számára, a német szőlősgazdák (az ún. poncichterek) jelentős részét pedig kitelepítették az országból. Az ekkoriban beinduló gépesítés és nagyüzemi termelés miatt a borok minősége jelentősen romlott. A rendszerváltást követően a szőlőültetvények nagy részét privatizálták, így újra létrejöttek a családi borgazdaságok, de Sopron, mint a „kékfrankos fővárosa”, csak lassan tudta visszanyerni a minőségi bortermelésben betöltött korábbi szerepét és jelentőségét.
A borvidékre speciális szubalpin klíma jellemző: fagymentes tavasz, hűvös, esős nyár, napos ősz és csapadékos, enyhe tél jellemzi a térség időjárását. A talajösszetétel változatos, de sokhelyütt meszes, melynek köszönhetően az itt készült borok tanninban gazdagok. A térség elsősorban a kékfrankosáról híres, de számos más kék- és fehérszőlő fajta is meghonosodott a vidéken. A gyakori szőlőfajták közé tartozik például a zweigelt, a Cabernet Sauvignon, a Cabernet Franc, a Merlot, a Pinot Noir, a Syrah, a zöldveltelini, a Sauvignon Blanc, a Chardonnay, a Zenit és az Irsai Olivér. A soproni borok jellemzően közepes testűek és alkoholtartalmúak, friss és karakteres savtartalommal rendelkeznek.
Fenyőág vagy szalmaköteg?
Kedves és napjainkban visszatérő szokásként a ház előtti rúdra friss fenyőágat függesztettek ki a soproni gazdák, ha újbort, szalmaköteget, ha óbort mértek. Piros vagy fehér szalaggal pedig azt jelezték, hogy vörös- vagy fehérbort árusítanak-e.
Buschenschank és Lumpenglocke
A 16. században Sopron polgárai szabott áron, meghatározott időszakokban jogosultak voltak saját boruk kimérésére (úgynevezett „kocsmáltatás”): ezeket a házi kiméréseket nevezték „Buschenschank”-nak. A borfogyasztás miatt sok kihágás történt, ezért a városi tanács 1523-ban elrendelte, hogy este 8 órakor szólaljon meg a "Lumpenglocke" (lumpenharang), amely a borkimérések zárását jelezte.
A poncichterek
A soproni szőlőművesekre használt gyakori kifejezés a "poncichter". A szó a német "Bohnenzüchter" (babtermelő) szóból származik: a helyi borosgazdák ugyanis a szőlősorok közé ültetett zöldségek – elsősorban bab – termesztésével és árusításával egészítették ki bevételeiket. E hagyományra utal a Balfon rendszeresen megrendezésre kerülő Bor és Bab Fesztivál is.
Felhasznált irodalom: Sopron Anno portál; Borászportál; Soproni Kirándulás portál
Fotó: Weninger Pincészet
Balfi borászatok:
Bognár Sándor
Cím: 9494 Sopron, Fő utca 34.
Szolgáltatások: bor előállítása, bor kannatöltés
Csonka István
Cím: 9494 Sopron, Fő utca 134.
Szolgáltatások: bor előállítása, bor kannatöltés
Hauer Erik
Cím: 9494 Sopron, Fürdő sor 47.
Szolgáltatások: bor előállítása
Heiner Pincészet
Cím: 9494 Sopron, Petőfi utca 15.
Szolgáltatások: bor előállítása, bor kannatöltés, bor palackozás
Kolonics Attila
Cím: 9494 Sopron, Óhegy utca 23.
Szolgáltatások: bor előállítása, bor kannatöltés, bor palackozás, borkimérés, borkóstolási lehetőség csoportoknak előzetes egyeztetéssel – akár étkezéssel egybekötve
Kovács Ferenc
Cím: 9494 Sopron, Fő utca 24.
Szolgáltatások: bor előállítása, bor kannatöltés
Lukács Miklós
Cím: 9494 Sopron, Petőfi utca 16.
Szolgáltatások: bor előállítása
Módos István
Cím: 9494 Sopron, Petőfi utca 13.
Szolgáltatások: bor előállítása
Nagy József
Cím: 9494 Sopron, Fertő utca 10.
Szolgáltatások: bor előállítása, bor kannatöltés
Németh Antal
Cím: 9494 Sopron, Fő utca 79.
Szolgáltatások: bor előállítása, bor kannatöltés
Szabó Gyuláné
Cím: 9494 Sopron, Akácfa sor 12.
Szolgáltatások: bor előállítása, bor kannatöltés
Szabó Károlyné
Cím: 9494 Sopron, Bozi utca 40.
Szolgáltatások: bor előállítása, bor kannatöltés
Szalai Béláné
Cím: 9494 Sopron, Fő utca 59.
Szolgáltatások: bor előállítása, bor kannatöltés
Szalai Vince
Cím: 9494 Sopron, Fertő utca 17.
Szolgáltatások: bor előállítása, bor kannatöltés
Weninger Pincészet
Cím: 9494 Sopron, Fő utca 23.
www.weninger.com
Szolgáltatások: bor előállítása, borkóstolási lehetőség
Szita Pincészet
Cím: 9494 Sopron, Bozi utca 23.
Szolgáltatások: bor előállítása , bor kannatöltés, bor palackozás
Fotó: Soproni Borvidék (forrás: www.soproniborvidek.hu)
A Soproni Borvidék
A soproni borvidék a Soproni- és a Kőszegi-hegység lankáin és a Fertő partján terül el.
Ez az ország egyik legősibb bortermő területe. Régészeti leletek tanúsága szerint már a kelták is foglalkoztak itt szőlőműveléssel.
Területe 1600 hektár, ezzel az ország egyik legkisebb borvidéke. A borvidék két körzetből áll, a soproniból és a kőszegiből. A soproni körzethez Fertőboz, Fertőendréd, Fertőrákos, Fertőszentmiklós, Fertőszéplak, Harka, Hidegség, Kópháza, Nagycenk, Sopron települések tartoznak. A kőszegi körzet Csepreg, Kőszeg, Vaskeresztes települések egy részét foglalja magában.
A terület klímája a Fertő hatására kiegyenlített, a tél nem túl hideg, a nyár mérsékelten meleg. Az Alpok felől fújó szélnek köszönhetően a páratartalom alacsony, fagyok nem jellemzőek. A táj mikroklimatikus viszonyai miatt magas a napsütéses órák száma (a vegetációs időszakban 1900 óra feletti). A termést a hosszú száraz ősz is kedvezően befolyásolja.
A talajadottságok vegyesek: a barna erdőtalajok mellett elterjedt a meszes és a löszös talaj, de a homokkő és a kötött agyagréteg is megtalálható itt, a magasabban fekvő területeken pedig előfordul a köves pala, a kalcit és a kvarcit is.
A táj domborzati viszonyai – a Fertő körüli dombok, a Soproni-hegység déli, keleti lankái – kedveznek a szőlőtermesztésnek. Az Alpok adta hűsítő hatás a vörösborok savtartalmában, íz- és illatvilágában is megmutatkozik.
A 19. század végéig a fehérbor készítés volt az uralkodó a borvidéken, a vörösborszőlő-fajták a filoxéravész után jelentek meg. A ma leginkább elterjedt szőlőfajták közé tartozik a Kékfrankos, a Zweigelt, a Cabernet sauvignon, Cabernet frank, a Syrah, a Pinot noir, a fehérszőlők közül pedig a Zöldveltelini, a Sauvignon blanc, a Chardonnay és az Irsai Olivér.
Felhasznált irodalom: Borászportál, Soproni Kirándulás
Fotó: Weninger Kékfrankos (forrás: www.vinoport.hu)
A Kékfrankos legendája
A Soproni Borvidék jellemző szőlőfajtája a Kékfrankos; Sopron a „Kékfrankos Fővárosa” címet viseli.
A szőlőfajta pontos eredetéről nincsenek információk, egyes források szerint Ázsiából származik és már a 18. században elterjed volt hazánkban, míg más források alapján csak a filoxéravész után (az 1890-es években) került Sopronba, majd az ország többi részére. Magyarországon először Jäger Mihály borkereskedő árusította palackos borait „soproni kékfrankos" néven az 1830-as években. Hivatalos szőlőfajtaként 1956-ban ismerték el. Korábban nagyburgundi néven is hívták (bár nincs bizonyíték arra, hogy a szőlőfajtának köze lenne a Burgundiában elterjedt pinot családhoz); külföldön blaufränkisch (mely a magyar elnevezés tükörfordítása), limberger vagy lemberger és frankovka néven ismerték.
A kékfrankos bor gazdag, mélyvörös színű, erőteljes savgerinccel bír, csersavakban gazdag.
A kékfrankos nevének eredete máig ismeretlen. Egy legenda szerint a szőlőfajta és az ebből készült bor elnevezése a napóleoni háborúig vezethető vissza: amikor a francia katonák 1809-ben megszállták Sopront és környékét, a helyieknek szállást, ételt és italt kellett biztosítaniuk a számukra. Minden katonának mintegy 4 dl (akkori mértékegység szerint egy meszely) bor járt fejadagként. Aki ennél többet akart inni, annak meg kellett vásárolnia a bort a helyi gazdáktól: a borért a kék színű háborús bankóval fizettek. Így kapta a soproni bor a Kékfrankos nevet.
Felhasznált irodalom: https://www.origo.hu/tudomany/20180111-napoleon-ezert-lett-kekfrankos-a-neve-sopron-hires-boranak.html; vinoport.hu
Tudta? Scarbant várost a kelták alapították i.e. 300 évvel, a várost később a rómaiak Scarbantiának hívták, ma Sopronként ismerjük.
TIPP: Keressük fel a balfi borászatokat, kóstoljuk meg a helyi borokat!
