"Lőverek kincsei" helytörténeti tanösvény
A „Lőverek kincsei” helytörténeti tanösvény a Lőverek izgalmas történetét, fő látnivalóit, érdekességeit mutatja be. A tanösvény táblák segítségével megtudhatják például, honnan eredhet a Lőverek szó, betekinthetnek a Lőverek századfordulós életének mindennapjaiba, megismerkedhetnek a lőverházakkal, villákkal, vagy éppen a régi mesterségekkel, sportolási és szórakozási lehetőségekkel.
Az erdei útvonal könnyű sétára ad lehetőséget, így idősebbeknek, kisgyermekes családoknak, kevésbé edzett túrázóknak is ajánlható.
A „Lőverek kincsei” helytörténeti tanösvény a Lőverek izgalmas történetét, fő látnivalóit, érdekességeit mutatja be. A tanösvény táblák segítségével megtudhatják például, honnan eredhet a Lőverek szó, betekinthetnek a Lőverek századfordulós életének mindennapjaiba, megismerkedhetnek a lőverházakkal, villákkal, vagy éppen a régi mesterségekkel, sportolási és szórakozási lehetőségekkel.
A tanösvény 11 állomásból áll; hossza: 2,5 km. Az erdei útvonal könnyű sétára ad lehetőséget, így idősebbeknek, kisgyermekes családoknak, kevésbé edzett túrázóknak is ajánlható.
Mozgásrehabilitációs tanösvények
A Várisi úti erdős területek megújításával mozgásrehabilitációs tanösvények kerültek kialakításra. Keresse fel ezeket, ha egy kis mozgásra vágyik: senior átmozgató tornapálya, légzésterápiás séta és családi tornapálya várja a látogatókat. A tanösvények a Zenepavilon kulturális tértől indulnak.
Kalandok az egész családnak
A Mókuserdő aktív szabadidőparkban erdei játszótér várja a kicsiket, míg a felnőttek a szabadtéri fitneszeszközöket próbálhatják ki. A Zenepavilon kulturális pikniktér piknikterülettel, tűzrakóhelyekkel, sportpályákkal, senior fitneszparkkal bővíti az időtöltési lehetőségek körét.
További tanösvények
A Soproni Tájvédelmi Körzet területén további tanösvényeket is talál: a Ciklámen tanösvény, a Tolvaj-árok tanösvény, a Várisi-sétaút és a Fürtösbodza tanösvény a Soproni-hegység növény- és állatvilágát, geológiáját, vízrajzát és erdeit mutatja be.
Programlehetőségek a tanösvény közelében
Európai Uniós támogatással újult meg Sopron klimatikus gyógyhelye és kedvelt kirándulóközpontja, a Lőverek. 2021 őszétől így már nemcsak a Lőverek tiszta erdei levegőjét, természeti értékekben gazdag környezetét élvezhetik az idelátogatók, de változatos kulturális és aktív élményekben is részük lehet.
Fotó: Erdei sétaútvonalak
Sétaútvonalak
A kultúrtörténeti és mozgásrehabilitációs tanösvények mellett, az erdős területeken kialakított rendezett sétaútvonalak kellemes sétára csábítanak. Pihenőhelyek, tűzrakóhelyek is rendelkezésre állnak.
Fotó: Mókuserdő szabadidőpark
Mókuserdő aktív szabadidőpark
A Mókuserdő szabadidőpark aktív kikapcsolódási lehetőséget kínál minden korosztálynak. A gyermekeket erdei játszótér várja. A felnőttek – a speciális eszközöknek köszönhetően az idősebbek is – a fitneszparkban mozgathatják meg izmaikat. A kialakított pihenőhelyeken piknikezni is lehet.
Fotó: Zenepavilon kulturális pikniktér
Zenepavilon kulturális pikniktér
A Lőverekben található Várisi zenepavilonnál nyaranta soproni zenészek, művészeti csoportok előadásait hallgathatják meg az érdeklődők, immár megújult környezetben. A zenepavilon körül szabadtéri piknikterületet alakított ki a város padokkal, asztalokkal, tűzrakóhelyekkel. Családi sportpályák szolgálják az aktív kikapcsolódást. A senior parkterület – padok, sakkasztalok és senior szabadtéri fitneszgépek kihelyezésével – kifejezetten az idősebbek számára készült.
Fotó: Szabadtéri fitneszpark a Citadella Parkban
Szabadtéri fitneszpontok
Új fitnesz park létesült a Soproni Parkerdőt behálózó kirándulóútvonalak egyik csomópontjánál, a Printz pihenőnél. A KRESZ parknál található fitneszpark az idősebbek számára is megfelelő szabadtéri tornagépekkel bővült.
Fotó: Foglalkoztatófüzet
Foglalkoztatófüzetek
A Lőverek kincsei kultúrtörténeti tanösvény bejárásához játékos foglalkoztatófüzet készült. A gyermekeket a kedves kabalafigura, Mókus Móni kalauzolja végig a tanösvényen: a Lőverek kincseinek megismerése mellett érdekes feladványokat oldhatnak meg, rajzolhatnak, színezhetnek. A foglalkoztatófüzet elérhető a soproni Tourinform irodában.
Garantált programok
A Lőverekben különböző aktív és kulturális programokon vehetnek részt az érdeklődők: a kínálatban vezetett tematikus helytörténeti séták, kerékpáros és gyalogtúrák, kulturális és piknikprogramok szerepelnek. Bővebb információ: Tourinform Iroda, cím: 9400 Sopron, Szent György u. 2.; telefon: +36-99/951-975; +36-99/951-976; e-mail: sopron@tourinform.hu; honlap: www.visitsopron.com
A Lőverek Sopron kertes villanegyede és üdülőterülete a Soproni-hegység lejtőjén. Bár a név már egy 13. századi okiratban is megjelent (a dombvidéket 1225 óta az egykori íjászok őrhelyeként említik az oklevelek), a terület csak az 1800-as évek második felétől indult fejlődésnek.
A 19. században a soproni polgárok a nagyvárosi nyüzsgésből ide „menekültek” pihenni, szórakozni és élvezni a természetet. Kezdetben elsősorban gyümölcsöskerteket, szőlőket telepítettek itt, melyekhez kapcsolódóan az 1880-as évek közepétől már megjelentek az első kisebb épületek, tárolóhelyiségek, gyümölcsöskamrák, kerti lakok. Néhány év múlva ezekhez verandát építettek, lakószobákat toldottak, majd megépültek a nagyobb nyaralóépületek is: ekkor a soproni polgárok már nem, vagy nem elsősorban kertészkedési céllal látogattak ide, hanem víkendházként használták ezeket, sőt, egyre többen töltötték itt az egész nyarat.
Az 1901-es soproni bankcsőd, majd az I. világháború visszavetette ugyan a terület fejlődését, de a két világháború közötti időszakban ismét fellendült az élet a Lőverekben: a nyaralók mellett megnőtt az állandó lakosok száma is, és ennek megfelelően nagyobb, színvonalasabb lakó- és nyaralóépületek létesültek. A soproniak mellett egyre több fővárosi nyaralóvendég, turista töltötte itt a nyarakat, köszönhetően az időközben megépült szállodáknak, panzióknak és üdülőknek.
A nyaralóélet felpezsdülésével együtt járt a szabadidős lehetőségek, szolgáltatások körének bővülése is. Strandfürdő, lovaspálya, teniszpályák, télen korcsolyapálya működött, és számos vendéglő várta a kirándulókat, nyaralókat tekepályával és élőzenével. A növekvő számú kiránduló igényeit turistaház szolgálta ki. Lovas akadályversenyeket, sőt, a Lőver körúton motor- és autóversenyeket is rendeztek. 1932-től autóbuszjáratokkal is megközelíthetővé vált a Lőverek és megkezdődött a közművesítés.
A második világháború erősen megtépázta a Lővereket, sok régi épületet ért bombatalálat. A világháborút követően a polgári életmód helyett a szakszervezeti üdültetés dominált a területen: nagy szállodaépületek, szakszervezeti üdülők sorát húzták fel (részben a megrongálódott épületek felújításával, részben újak építésével). 1956-ban megkezdte működését az Állami Szívszanatórium, kihasználva a Lőverek erdős területeinek köszönhető jó levegőt, a kedvező klimatikus adottságokat és a környékbeli kirándulási lehetőségeket. Az elhagyott házakba új lakók érkeztek, a nagy telkek felparcellázásával családi házakat és többlakásos lakóingatlanokat építettek. A Lőverek továbbra is számos esemény helyszíne volt: 1968-ig rendszeresen tartottak itt autóversenyeket, a 70-es évek elejéig pedig lóversenyeket is.
A Lőverek mindmáig lakó- és üdülőterületként funkcionál. 2001 óta a Lőver kemping melletti terület ad helyet hazánk egyik legnagyobb könnyűzenei eseményének, a VOLT fesztiválnak.
A Lőverek területe
A Lőverek a Soproni-hegység lábánál terül el. Sopron várostól az 1879-ben megépített Győr-Sopron-Ebenfurt vasútvonal választja el. Két fő részből áll: az Alsó- és a Felsőlőverekből. A városhoz közelebb eső terület az Alsólőverek: a vasútvonal mentén az újabb, városiasabb beépítésű városrész található, míg a domboldalon feljebb a Várisig a régi Alsólőverek házai állnak. Távolabb, a Sörházdombon túl, a Vas-hegy tövében pedig a Sopronbánfalvával határos Felsőlőverek terül el. A két területrészt a 20. században kiépített Lőver körút fogja össze.
A soproni bankcsőd
A Soproni Építő- és Földhitelbank (más néven Baubank) 1901-ben bekövetkezett csődjében a kár 4 millió koronára rúgott. A bank igazgatója, Schladerer Alfréd, aki a nyarakat előszeretettel töltötte a Lőverekben, 400 soproni családot károsított meg. Ez a Lőverek életére is hatással volt: sok polgár kénytelen volt eladni itt épített nyaralóját. Schladerer a bankcsőd hatására a Lőverekben bérelt nyaralója melletti erdőben pisztollyal végzett magával.
A Lőverek napjainkban
Napjainkban a Lőverek Sopron egyik legmagasabb presztízsű lakóövezete, a régi lőverházak mellett számos modern villa, családi ház létesült. A város szálláskínálatának döntő része itt található. Az állami szanatórium utódjaként a Soproni Erzsébet Oktató Kórház Várisi úti Rehabilitációs Intézete folytat kardiológiai és neurológiai betegségekkel összefüggő mozgásszervi rehabilitációt.
Felhasznált irodalom: Sopron Anno portál; A régi soproni Lőver – egy lőverlakó építész feljegyzései c. könyv (írta Kubinszky Mihály)
Lőver körút
A Lőverek két nagy részterületét, az Alsólővereket és a Felsőlővereket a Lőver körút fogja össze: az 5,3 km hosszú út több, 1918-1946 között épült útszakasz összekötésével jött létre.
A körút első szakaszának megépítése Frank Imre városi segédmérnök tervei alapján az Erzsébet-kertnél kezdődött és a Felsőlőverek irányába tartott a mai Hársfa sori elágazásig. Az itt található egykori körpad a kirándulások kedvelt kiindulópontja volt. Az ezt követő hosszú egyenes szakasz – amely a Deákkúti útnál balra kanyarodik – korábban a Szent István körút nevet viselte.
A Deákkúti úti elágazást követően az út a Váris területén halad, üdülőkkel, szállodákkal, erdős területekkel szegélyezve. Az útszakasz egy régi (már a 18. századi térképeken is jelölt) erdei út kibővítésével jött létre. Ezt a szakaszt 1945-ig Horthy Miklós körútnak nevezték.
A körút utolsó szakaszának kiépítése 1922-ben kezdődött: a Váristól az Alsólőverek városiasabb beépítésű területein át a mai József Attila utcáig tartó szakasz egykor a Károly körút nevet viselte. A teljes útszakasz 1965-re készült el.
A II. világháborút követően a körutat egységesen Szabadság körútra nevezték át, majd a rendszerváltást követően, 1991-ben kapta a Lőver körút nevet.
Felhasznált irodalom: www.sopronanno.hu, A régi soproni Lőver, írta Kubinszky Mihály
Tudta? A Lővereket Sopron belvárosától elválasztó vasútvonalat működtető Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt. Magyarországon és Ausztriában összesen 434,7 kilométeres pályahálózatot tart fenn és üzemeltet Az integrált vasúttársaság székhelye Sopronban, ausztriai központja Wulkaprodersdorfban található.
A Lőverekben nyaraló soproniak kezdetben önellátóak voltak, saját háztartási alkalmazottat vittek magukkal a „telekre”, így szolgáltatásokat sem igényeltek. A két világháború közötti időszakban azonban egyre több vendég érkezett ide az ország más területeiről is, főként Budapestről. A turisták igényeinek kielégítésére panziók, szállodák létesültek a Lőverek szép, erdős domboldalán, a Várison. 1927-ben a Dunántúli Turista Egyesület turistaházat építtetett a Károly-magaslat tövében (Hatvan Ferenc-turistaház). Városi tervpályázat alapján 1934-ben készült el a 40 szobás, napozóterasszal is rendelkező akkori Lőver Szálló, mely jelentősen fellendítette a város turizmusát: a korábbi évekhez képest 40%-kal nőtt a vendégek száma, elérve az évi 40 ezer főt. Emiatt 1935-ben további 59 szobával bővítették a létesítményt egy új épületszárnyban. Több kisebb panzió (pl. Füredi Oszkár építész tervei alapján a 14 szobás Hernfeld Penzió), valamint ifjúsági nyaralótábor, turistaszálló és pedagógus üdülő is fogadta a vendégeket ebben az időszakban.
A II. világháborút követően a megmaradt szállodaépületeket államosították és a Váris az állami, szakszervezeti üdültetés fellegvára lett. A Hatvan Ferenc-turistaház bővítésével létrejött a Fenyves Szálló (mai Lövér Szálló), míg a régi Lőver Szállóból és több panzióból szakszervezeti üdülőket alakítottak ki. Emellett felépítettek egy teljesen új, 600 ágyas szakszervezeti üdülőt is.
A Lőverek erdeinek magas páratartalmú, oxigéndús levegője, valamint a nagy erdősültségnek köszönhető minimális zaj- és porszennyezés miatt a Lőverek szubalpin klímája egészségügyi céllal is hasznosítható; többek között szívbetegségek gyógyítására alkalmas. A II. világháború után, Füredi Oszkár soproni építész tervei alapján egy félbemaradt szállodaépület átalakításával hozták létre az Állami Szanatóriumot, melyhez a Váris erdős területéből egy nagy parkot is csatoltak. A Szívszanatórium 1956. május 7-én egy 30 ágyas osztályon fogadta az első betegeket. Később a szanatóriumot folyamatosan bővítették, majd 1970-71 között az akkor már 250 ágyas épülethez egy új, 100 ágyas szárnyat toldottak Kun Attila építész tervei alapján. Az intézmény 1975-ben átvette a közeli Gyermekszanatórium üzemeltetését is, amely akkor 100 ágyon gyógyított szívbeteg gyermekeket. 1977-ben megkezdte működését a külföldi betegeket ellátó osztály 40 ágyon. További bővítéseket követően, az így kialakított struktúra 687 ággyal 1991-ig maradt fenn.
Az 1980-as, 90-es évek végén felújították az épületeket a Várison, modern szállodákat létrehozva a régiek átalakításával. Új épületberuházásokkal a Várison kívül is megjelentek a szálláshelyek (ilyen volt például a Felsőlőverekben álló Korona Szálló és a Sas fogadó, valamint az Alsólőverekben található Panoráma Szálló és a Solar apartmanszálloda). A 2000-es években a korábban élénk vendégforgalom visszaesett, ami több szálláshely bezárásához vezetett. Ennek ellenére, Sopron szállásférőhely-kínálatának döntő része ma is a Lőverekben található.
A Váris
Az Alsólőverek mögötti terület a szanatóriumot is magában foglaló Váris: az üdülőhelyi központban található a Lőverek legtöbb nagy szállodája, üdülője. A Váris a Váras-hegyről kapta a nevét (melyet a 19. század második felében Dalos-hegyre kereszteltek át a soproni férfi dalegylet által tartott dalosünnep emlékére).
Nyári szünet a Lőverekben
A két világháború közötti időszakban sok tehetős soproni polgárnak volt nyaralója a Lőverekben. Jellemző volt, hogy az iskolaév végén az asszonyok gyerekeikkel és egy háztartási alkalmazottal kiköltöztek ide és az egész nyarat itt töltötték, míg a férfiak a városban maradtak és csak délutánonként, illetve hétvégén látogattak ki a „telekre”.
A Szanatórium napjainkban
A Szanatórium mindmáig a Lőverek meghatározó intézménye: az állami fenntartású Soproni Erzsébet Oktató Kórház Várisi úti Rehabilitációs Intézetében jelenleg 280 kórházi ágyon folyik a gyógyító munka. A szanatórium fő szakterülete a kardiológiai, a stroke-kal és neurológiai betegségekkel összefüggő mozgásszervi rehabilitáció. A zuhanyzóval, televízióval ellátott szobák mellett uszoda, könyvtár, büfé, és szintenként egy-egy tornaterem és közösségi helyiség is a betegek rendelkezésére áll.
Felhasznált irodalom: Sopron Anno portál; Természet Járó Sopron portál; Wikipédia
Természetjárás Sopron környékén – a Dunántúli Turista Egyesület
A magyar természetjárás kialakulása a 17. század első felében az egykori Magyar Királyság területéhez tartozó Magas-Tátra környékén kezdődött. A 19. század második felében megépültek az első menedékházak és megjelentek az első túrakiadványok, természetjáró lapok is, valamint elkezdődött a magyarországi túraútvonalak jelölése. A századfordulón számos kisebb turistaegyesület jött létre országszerte, ezeket az 1913-ban alakult Magyar Turista Szövetség fogta össze.
A Sopron környéki erdős területek közkedvelt kirándulóhelyek voltak már a 18. század második felében is. Hatvan Ferenc tanár, a soproni turisták egyik vezéralakjának kezdeményezésére 1903-ban alakult meg a Dunántúli Turista Egyesület a Sopron-környéki túramozgalom és a turizmus fellendítésére. Fél- és egynapos túrákat szerveztek; feladatuknak tekintették a természetjárók által kedvelt utak jelzésrendszerének kialakítását, az útkereszteződésekben kétnyelvű jelzőtáblákat helyeztek ki.
A jelzett erdei utak kialakítása Muck Endre nevéhez kötődik, aki az egyesület Útjelző- és Építő Bizottságának tagja volt: munkásságának köszönhetően az 1930-as évekre már 408 km jelzett turistaút volt a soproni erdőkben, amelyek nagy része ma is járható. 1906-ban akkori nevén messzelátót, vagyis kilátót építettek 522 méter tengerszint feletti magasságban: a Schiller Ferenc építész tervei alapján készült 26 méteres kilátót Muck Endre előtt tisztelegve Muck-kilátónak nevezték el. A kilátót később Winkler Oszkár tervei alapján menedékházzá alakították át. Az épület kőből készült alsó része még ma is áll, felső fából ácsolt szerkezete azonban elpusztult.
1924-ben a Dunántúli Turista Egyesület egy szánkópályát épített a Várison, amelyhez melegedő kunyhó is tartozott. Ezt kibővítve hozták létre 1927-ben a turistaházat, amely Hatvan Ferencről, az egyesület elnökéről kapta a nevét. Az épületet később több ízben bővítették, az új épületszárny megépítésére Winkler Oszkár tervei alapján 1935-ben került sor. Ma a turistaház helyén szálloda (Hotel Lövér) üzemel.
Felhasznált irodalom: www.sopronanno.hu, www.termeszetjarosopron.hu, Wikipédia
Fotó: Károly-kilátó
Fotó: Az egykori Muck kilátó (www.sopronanno.hu)
Sopron másik gyógyhelye: Sopron-Balf
Sopron nem csak egy gyógyhellyel büszkélkedhet: a Lőverek klimatikus gyógyhely mellett a városhoz tartozik a balfi gyógyhely is.
A balfi gyógyfürdő – köszönhetően az itt feltörő több kénsavas gyógyforrásnak – már a római korban is ismert volt: régészeti kutatások szerint i. u. 180 körül is élénk fürdőélet folyt ezen a vidéken. Sopron lakói a középkortól használták fürdőzésre a várostól mindössze néhány kilométerre található balfi gyógyvizet. A 14-15. században a forrásokat elhanyagolták, és csak a 16. században kezdték ismét használatba venni: a kutak felújítására bécsi szakembereket hívtak, felkérve őket egy olyan vezetékrendszer megépítésére, amely megakadályozza a kénes víz elszivárgását. Az 1560-as években emelték az első fürdőházat (egy fabódét) és külön izzasztófürdőt, amely a főnemesi körökben is népszerűvé vált. A balfi volt az első olyan fürdőlétesítmény az országban, amely – I. Ferdinánd magyar király különengedélye alapján – belépőt szedhetett. A fürdő májustól szeptemberig működött. Fürdőmestert, csapkezelőt és csontkovácsot is alkalmaztak. A kínálat folyamatosan bővült: 1588-ban már 8 fürdőépület várta a vendégeket, a közös fürdő és a kádfürdő mellett többféle gyógyszolgáltatást – masszázst, köpölyözést, piócázást – kínáltak; a fürdővendégek száma így egyre növekedett. A 18. század közepén az ivókúrát is bevezették, és barokk vendégfogadó (mai kastélyszálló) létesült. A 19. században a fürdő fejlődését a vasút kiépülése is nagyban segítette: e század közepén az emeletes fürdőház földszintjén 14 fürdőkamra működött 23 horgany és 14 fából készült fürdőkáddal, az emeleten pedig 11 lakószobát alakítottak ki a vendégek részére. 1898-ban Dr. Wosinski István ezredorvos megvásárolta Sopron királyi várostól a fürdőépületeket és számos fejlesztést, modernizációt hajtott végre. A fürdőház egy részét zárt és fűtött folyosókkal téli használatra is alkalmassá tette. Öt különböző összetételű forrást használtak fürdésre és ivókúraként, de a Fertő gyógyhatású iszapját is alkalmazták a kezelésekben. A mai szoláriumokhoz hasonló villamos és fényfürdőket használtak, bevezették az ún. Reitler-féle szárazlevegő-fürdőt is. E fejlesztéseknek köszönhetően Balf az Osztrák-Magyar Monarchia egyik elsőrangú fürdőhelyévé vált. Dr. Wosinski István az epilepsziásoknak gyógyintézetet, a munkásoknak 100 ágyas szanatóriumot, a szegényeknek kollégiumot építtetett: az intézményben reumás katonák és munkások (főként bányászok) gyógyulhattak, emellett fizető fürdővendégeket is fogadtak. A pácienseket tenisz- és krikettpálya, zenecsarnok, kávéház szórakoztatta. A II. világháborúban megrongálódott épületeket az államosítást követően újították fel. A hatemeletes, 650 ágyas gyógyfürdőkórház építése 1971-ben Kun Attila Ybl-díjas építész tervei alapján kezdődött el, átadására 1975-ben került sor. Ebben az évben nyilvánították gyógyvízzé a balfi kénes források vizét. 2004-ben további bővítésként egy kisebb wellness részleggel gazdagodott a gyógyfürdőkórház. A létesítmény 2013-tól a Soproni Erzsébet Oktató Kórház és Rehabilitációs Intézet része. A mai Balfi Gyógyfürdőkórház három egységből áll: kórház és szanatórium, gyógy-kastélyszálló és gyógyfürdő alkotja a létesítményegyüttest.
Fotó: Balfi gyógyfürdőkórház (www.gyogyfurdobalf.hu)
Fotó: Balfi kastélyszálló (www.kastelyszallobalf.hu)
Fotó: Szerb Antal Nemzeti Emlékhely Balfon
Fotó: Balfi fürdőkápolna
Fotó: Zsolnay-ivókút Balfon
Igazodva az akkori használati szokásokhoz, a Lőverekben megjelenő első épületek kicsi, egyszerű, jellegtelen, nyári használatra épített (így nem fűthető) gyümölcstárolók, kerti lakok voltak: pincével, egy szobával, esetleg egy hálófülkével rendelkeztek. Már ekkor megjelentek a Lőverek hagyományos épületeire nagyon jellemző faszerkezetes verandák.
A 19. század végén a soproniak és a vendégek egyre több időt töltöttek a lőveri nyaralókban, és e huzamosabb tartózkodásnak megfelelően egyre nagyobb, komfortosabb és festőibb megjelenésű épületeket emeltek. Ezeket a villaépületeket, az ún. lőverházakat már építőmesterek tervezték, például Schiller János, Schármár János és Károly, Boór Károly, valamint Bernard Vencel. Jellemző volt a markáns tetőidom, a fafaragásokkal díszített eresz, de erkélyeket és tornyokat is építettek, és nem maradhatott el a lőverek legsajátosabb építészeti kompozíciós eleme, a fából ácsolt veranda sem – írja Kubinszky Mihály A régi soproni Lőver c. könyvében. A fűtetlen verandák nyitottak vagy üvegezettek voltak (néhol színes üvegbetétekkel) és rálátást nyújtottak a kertre. Helyenként az eredetileg földszinti verandákra emeletet is készítettek, hogy a lakók még inkább élvezhessék a környező panorámát.
A lővereket jellemzően a tulajdonosukról nevezték el: pl. a Romwalter-lőver építtetője Romwalter Károly (1825-1902) soproni nyomdász, lapszerkesztő volt, a Wallner-lővert pedig Dr. Wallner Ignác (1847-1929), a soproni Főreáliskola igazgatója rendelte meg.
Kevés nyoma maradt fenn a régi filagóráknak, szaletliknek: az ácsolt faszerkezetű, bádogtetővel borított kerti építményekben uzsonnáztak, vagy nyárestéken vacsoráztak a lőverlakók.
A II. világháborút követően emelt épületeknél már elmaradtak a verandák, helyettük teraszokat, nagy üvegablakos nappalikat építettek.
Az Alsólőverek területén ma is sok szép régi lőverházat láthatunk: a Villa sor páros oldalán szinte minden egyes ház második generációs (1880 körüli), festői megjelenésű lőver villa, de érdemes ellátogatni a városrész más lőverházaihoz is. Induljunk felfedezőútra és keressük meg ezeket!
Schármár János és Károly
Schármár János (1840-1933) építész Horvátországban született, 1870-ben költözött Sopronba. Nevéhez fűződik számos lővervilla tervezése: kiemelkedő alkotása például a Wallner-, a Rátz-, vagy a Gebhardt-lőver. Fia, Schármár Károly (1877-1946) szintén neves építészként dolgozott, tervei alapján épült például a Töpler- és a Hild-lőver. Közös emléktáblájuk Sopronban, a Frankenburg út. 8. alatt található.
Schiller János
Schiller János (1859–1907) soproni építőmester, a késői historizmus egyik legjelentősebb építésze volt. Nevéhez fűződik számos neobarokk stílusú ház, illetve villa, így az Alsólőverekben található Villa sor több épülete is, köztük a lenyűgöző Romwalter-lőver, vagy a Villa Flora. Emellett szakrális építményeket is tervezett, például a hegykői templomot és a soproni ortodox zsinagógát.
Bernard Vencel
Bernard Vencel építőmester szintén több villát tervezett az Alsólőverekben. Kortársaival együtt részt vett az Erzsébet-kertben megrendezett 1904-es Soproni Iparkiállítás pavilonjainak a megtervezésében is: az ő munkája volt az impozáns, historizáló stílusú, fából készült, 8 méter magas nyolcszögletű toronnyal díszített fő kiállítási csarnok.
Felhasznált irodalom: A régi soproni Lőver – egy lőverlakó építész feljegyzései c. könyv (írta Kubinszky Mihály), Wikipédia
A veranda
A soproni lővervillák jellegzetes építészeti eleme a fából készült veranda, azaz a ház oldalához toldott oszlopos, kültéri, fedett építmény, amely kapcsolatot teremtett a lakóépület és a természet között. Kezdetben a verandák nyitottak voltak és jellemzően úgy helyezték el ezeket, hogy szép kilátást nyújtsanak a városra, illetve a környékbeli hegyekre, erdős területekre. Ennek érdekében épültek emeleti, illetve emeletes (kétszintes) verandák is.
A verandák elhelyezése változatos volt: leggyakrabban az épület középső részéhez csatlakozott és bejáratként is funkcionált; de épültek aszimmetrikus elhelyezkedésű (sarokelem), csak a lakásból megközelíthető, illetve alul bejárati, felül kilátó funkcióval bíró építmények is.
Ahogy a Lőverekben egyre gyakoribbá vált a lővervillák lakáscélú használata, a nyitott verandákat felváltották a zárt, azaz üvegezett verandák.
Bár a II. világháborút követően sok épületet átalakítottak, ezzel a verandák egy részét beépítették, vagy megszüntették; a Lőverekben még ma is sok szép verandás régi épület csodálható meg.
Felhasznált irodalom: A régi soproni Lőver, írta Kubinszky Mihály
Fotók: Verandás lővervillák
Fotó: Romwalter-lővér, Villa sor 30.
Fotó: Egykori Svájci-lak vendéglő, Hársfa sor 22.
Fotó: Thirring-Hackstock lőver, Felsőlőver út 13.
Fotó: Weiss-lőver, Felsőlőver út 66.
Fotó: Bucsy-lőver, Felsőőrház köz 4.
Fedezze fel az Alsőlőverek lővervilláit!
Fotó: Boór-lőver, Villa sor 24.
Fotó: Villa Flóra, Villa sor 16.
Fotó: Heiszler-lőver, Villa sor 26.
Fotó: Romwalter-lőver, Villa sor 30.
Fotó: Wallner-lőver, Villa sor 4.
Fotó: Hild-lőver, Sörházdombi út 2.
Fotó: Topler-lőver, Szent Margit u. 4.
Mit jelent a Lőverek kifejezés? Megoszlanak erről a vélemények. Egyes feltételezések szerint egy Árpád-kori faluról, a Villa Luerről kapta a nevét, vagy a 13. században IV. Béla és IV. Károly által betelepített királyi íjászokról nevezhették el a területet. Egy másik elmélet szerint a bajor löver szóból ered, melynek jelentése: domb, míg megint más vélemények szerint a szintén bajor Laubgärnten, azaz lombhullató kertek kifejezésből származtatható. Egy biztos; a Lőver szó ma egyaránt jelent területet, kertet és házat is: a Lőverek Sopron városrésze, az itt található kerteket lővereknek hívják, de szintén használják a lőver megnevezést a villaépületekre, azaz az ún. lőverházakra is.
A 19. században a soproni polgárok kétnyelvűek voltak, egymás között németül beszéltek és a hivatalos iratok is német nyelven íródtak. Akkor Löwert írtak, melyet németesen Lővernek ejtettek. Az I. világháborút lezáró trianoni békediktátum után magyarosították a neveket, így a Lővert felváltotta a magyarosabb hangzású Lövér. „Kompromisszumos megoldásként” sokhelyütt a Lővér írásmódot használták. 1991-ben a város határozatot hozott a Lőver írásmód használatának visszaállításáról.
A Lőverekben számtalan elnevezés, utcanév utal a terület egykori életére, jellegzetességeire, neves személyiségeire (az utcanévhasználatot az 1886-ban megalakult Lőver Bizottság kezdeményezte). Bizonyos utcanevek a Lőverek területi egységeire, részeire utalnak. A Várisi út a Váras-hegyről (később Váris) kapta a nevét, a Károlymagaslati út a Károly-magaslaton álló kilátóhoz vezet. Az Alsólőver, illetve a Felsőlőver utca a Lőverek két nagy részegységét jelzi, melyeket a Lőver körút köt össze.
Más utcanevek a Lőverek mindennapi életét, tevékenységeit jelzik. A Sörházdombot az Erzsébet-kert szélén álló egykori Malátagyárról nevezték el, melynek bérlője a dombon lakott. A Kőfejtő út a régi cserépkályharakó mesterek általi agyagbányászatra utal. A Lőver Bizottság kérésére, Sopron város a Lőverek biztonságának, a télen lakatlan lőverházak védelmének érdekében őrházakat építtetett: ezek emlékét őrzi az Alsóőrház és a Felsőőrház köz. A Deákkúti út Sopron egyik legrégebbi forrásához vezet: a líceumi diákok szívesen jártak ide, ezért mindenki csak deákok kútjaként emlegette. A Honvéd út a mai Egyetem elődjéről, a Honvéd Főreáliskoláról kapta a nevét.
Néhány utca – például a Ciklámen út, a Kökényes, a Galagonya köz, a Gesztenyés körút, a Tölgyfa, a Hársfa, a Fenyves sor, a Hóvirág utca stb. – a Lőverek erdeiben honos növények nevét viseli.
Bizonyos utcanevek neves soproni születésű vagy Sopronhoz kötődő művészeknek, közéleti személyiségeknek állítanak emléket: többek között Becht Rezső író, költő, Frankenburg Adolf humanista és emlékíró, Hatvan Ferenc, a Dunántúli Turista Egyesület megalapítója, Mikoviny Sámuel matematikus, mérnök, térképész, Vadas Jenő, a Soproni Egyetem erdőműveléstani tanszékének tanára, Házi Jenő történész, Pap Károly író és Dr. Winkler Adolf ügyvéd is kapott utcanevet a Lőverekben.
Lőver Bizottság
„A Lőver területén a haszontalan lövöldözés tilos.” (Határozat a lővertulajdonosok részére, 5. pont, 1886)
A lőverlakók 1886-ban közös bizottságot hoztak létre, hogy céljaikat és érdekeiket közösen képviseljék a városi tanácsnál. A Lőver Bizottság különböző fejlesztéseket kezdeményezett a városnál: közbenjárásukra út- és közműfejlesztések valósultak meg, az utcák neveket, a házak és kertek számozást kaptak, valamint őrházak létesültek mind az Alsó-, mind a Felsőlőverekben. A Bizottság a lakók számára is hozott szabályokat, így például a kertek fenntartására, a sövények nyírására, vagy a viselkedési normákra vonatkozóan.
Ojtózi fasor
Az Ojtózi fasor az utca végén található Ojtozi emlékműről kapta a nevét, mely emlékmű az 1917-es erdélyi ojtózi csatában harcoló soproni honvédeknek állít emléket. Az emlékművet 1934-ben emelték, az Ojtozi-szorosban álló (később megsemmisített) emlékmű másaként. Készítője Dabóczy István szobrászművész, a Honvéd Főreáliskola tanára volt. Az emlékmű körül pihenő padok találhatók, és itt halad el az erdei tornapálya útvonala is.
Becht Rezső utca
A Becht Rezső utca a Soproni Városi Tanács által Pro Urbe éremmel kitüntetett soproni íróról, költőről, műfordítóról kapta a nevét. Becht Rezső 1893-ban született Sopronban. Számos munkája szól a szülővárosáról, ő írta a Soproni Szemle 1937-ben megjelent első számának első cikkét is (Az én városom címmel).
Felhasznált irodalom: Soproni hétköznapok egy régi század-fordulón. Helytörténeti adalékok Becht Rezső (1893–1976) A bűvös henger című önéletrajzi munkájában (írta Turbuly Éva); A régi soproni Lőver – egy lőverlakó építész feljegyzései (írta Kubinszky Mihály); Wikipédia
Hírességek a Lőverekben
Becht Rezső (Sopron, 1893. jún. 5. – Sopron, 1976. júl. 6.), író, költő
Becht Rezső író, költő Sopronban született 1893-ban. Tanulmányait a soproni evangélikus líceumban, majd a lipcsei kereskedelmi főiskolán végezte. Az I. világháborúban katonaként szolgált, hadifogoly lett és csak 1920-ban tért vissza Sopronba. Polgári foglalkozásai (banki, kereskedelmi tisztviselő, gyárigazgató) mellett az irodalomnak élt: verseket, esszéket, könyveket, cikkeket írt magyar és német nyelven. Műfordítóként Áprily Lajos, Babits Mihály, Ady Endre, Kosztolányi Dezső több versét fordította le németre.
Számos munkája szól szülővárosáról, Sopronról. Becht cikkével (Az én városom) jelent meg 1937-ben a Soproni Szemle első száma; ezt követően is számos írását publikálta a lapban (pl. 1938-ban a Soproni Évszakok négyrészes sorozatát, 1942-ben Sopron és a soproniak c. írását). 1969-ben a Lőverek kialakulásáról, történeti fejlődéséről és jelenéről jelent meg Lőveri változások c. műve.
„Esténként, amikor a várost délről és délnyugatról átkaroló hegyek amfiteátrumában kigyulladnak a szanatóriumot, üdülők, villák és a lőveri Szabadság körút fényei, s a Károly-magaslat felett a Vénusz szórja ezüst szikráit, a képzelet eljátszhat azzal a gondolattal, hogy hét évszázad előtt ezen a tájon, a határt őrzi királyi nyilasok településében, a villa Luerben, a villanyfény helyett csak egy-két rossz mécses pislogott, és a vad vidék szélvédte zúgaiban őrtüzek lobogtak. Csupán a Vénusz szikrázott ugyanúgy akkor is, mint ma teszi.” (részlet Becht Rezső, Soproni változások c. írásából)
Munkásságáért a Soproni Városi Tanács Pro urbe éremmel tüntette ki.
Becht Rezső 1976-ban halt meg Sopronban. Emlékét a Lőverekben utcanév őrzi. Emléktáblája egykori lakóháza falán, az Udvarnoki utca 2. szám alatt található.
Forrás: Turbuly Éva, Soproni hétköznapok egy régi század-fordulón. Helytörténeti adalékok Becht Rezső (1893–1976) A bûvös henger című önéletrajzi munkájában
Fotó: Becht Rezső (forrás: www.szivk.hu)
További, soproni kötődésű híres emberek, akiknek nevét utcanév őrzi a Lőverekben (a teljesség igénye nélkül):
Házi Jenő (Vásárút, 1892. április 16. – Sopron, 1986. február 10.) történész, levéltáros, a Soproni Városi Levéltár utolsó főlevéltárosa, legjelentősebb munkája a 13 kötetes oklevéltár, amelyben 1526-ig bezárólag közölte a város összes oklevelét, végrendeletét, számadáskönyveit és egyéb feljegyzéseit. Soproni polgárcsaládok 1535–1848 című munkája a helytörténet- és családkutatás alapvető kézikönyve.
Frankenburg Adolf (Németkeresztúr, 1811. november 2. – Eggenberg, 1884. július 3.) humanista és író, 1868-ban Sopronba költözött, ahol irodalmi és művészeti kört alapított. 1880-ban jelent meg Sopron című emlékirata.
Fotó: Frankenburg Adolf (forrás: Wikipédia)
Mikoviny Sámuel (Ábelfalva, 1698 – Trencsén, 1750. március 23.) magyar matematikus, mérnök, földmérő, tanár, a magyar térképészet megalapítója, aki úttörő szerepet játszott a hazai műszaki felsőoktatás megteremtésében.
Vadas Jenő (Hámor, Borsod vármegye, 1857. április 2. – Budapest, 1922. július 21.) erdőmérnök, erdészeti szakíró, a magyarországi erdők főtanácsosa, a bányászati és erdészeti Akadémia tanára.
Pap Károly (Sopron, 1897. szeptember 24. – Bergen-belseni koncentrációs tábor, 1945. január 31.) író, az Est és a Nyugat munkatársa, számos dráma, regény, elbeszélés és novella írója.
Felsőbüki Nagy Pál (Nagy Pál Xav. Ferenc) (Fertőszentmiklós, 1777. október 7. – Bécs, 1857. március 26.) liberális nemesi politikus, Sopron országgyűlési követe, az MTA igazgatótanácsának tagja.
Ágoston Ernő (Sopron, 1889. szeptember 8. – Sopron, 1957. augusztus 27.) festő, grafikus, a Soproni Képzőművészeti Kör vezetője. Kiemelkedő alkotásai a kópházai búcsújáró templomban található freskói, további művei a soproni Liszt Ferenc Múzeumban láthatók.
Vas Gereben (született Radákovits József, Fürged, 1823. április 7. – Bécs, 1868. január 26.) ügyvéd és hírlapíró, a szabadságharc utáni években Jókai után a legnépszerűbb elbeszélők egyike.
Manninger Rezső (Sopron, 1890. július 7. – Budapest, 1970. február 4.) állatorvos, egyetemi tanár, 1928-ban megszervezte és 1943-ig vezette az Országos Állategészségügyi Intézetet.
Vághy Ferenc (Sopron, 1776. április 7. – Matzleinsdorf, Ausztria, 1862. április 23.) törvény- és jogtudós, Sopron város polgármestere (1840-ig), országgyűlési követe és a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja.
A Lőver Bizottság határozatai a lővertulajdonosok részére
A Lőver Bizottság 1886-ban megjelent határozata ma már meglehetősen mulatságos elemeket tartalmaz.
Határozatok a lővertulajdonosok részére (1886)
Noha a Lőver Bizottság meggyőződése, hogy minden lővertulajdonos saját érdekében mindent megtesz, hogy a Lőverek tekintélyes és keresett tartózkodási hely legyen, kötelességének teljesítése érdekében mégis úgy hiszi, hogy alábbi határozatokat kell hoznia:
- Nem szabad gazt, lombot, piszkot és hasonlót sem az útra, sem az utcára és a szegélyző sövénybe szórni vagy önteni, nemkülönben lombot az úton elégetni vagy szennyvizet az útra vezetni.
- Ha egy lővertulajdonos trágyát kényszerül az úton lerakni, a maradékot azonnal el kell takarítania, és a rakodásnál ügyelni kell arra, hogy a közlekedést ne akadályozza.
- Minden lővertulajdonosnak a sövényét illetve sövényeit rendben kell tartania és azokat rendszeresen kell nyírnia, különösen az út menti oldalt kell olyan állapotban tartani, hogy az a gyalogosokat és a kocsikat ne zavarja, mely célból a sövényt évente legalább egyszer nyírni kell és a hulladékot el kell takarítani.
- Ha egy lővertulajdonos eme kötelezettségének a csősz felszólítása ellenére sem tesz eleget, a csősz a tekintetes városi főkapitányhoz tesz feljelentést további hatósági intézkedés céljából.
- A Lőver területén a haszontalan lövöldözés tilos.
- Mivel a macskák az énekesmadarakat pusztítják, macskák tartása a Lőverben nem megengedett.
- Minden lővertulajdonos köteles lőverjét jó állapotban tartani, a fákat féregteleníteni és tisztíttatni.
- A csőszöket senki sem alkalmazhatja semmi néven nevezendő kerti vagy földmunkára.
Forrás: A régi soproni Lőver – egy lőverlakó építész feljegyzései, írta Kubinszky Mihály
A Lőverek területén az elmúlt évszázadokban változatos ipari, gazdasági, kereskedelmi és oktatási tevékenységek folytak.
A domboldal agyagkitermelési lehetőségeit kihasználva épült a Váris tövében a Neuberger-féle téglagyár. A Felsőlőver út végében a cserépkályharakó mesterek termelték ki maguknak az agyagot.
Sopronban selyemhernyó-tenyésztéssel is foglalkoztak: az Alsólőverekben, a Rák-patak mentén szederfákat ültettek (mely fa levele a selyemhernyók tápláléka), az ún. Meyne-telep pedig a selyemhernyógubó beváltóhelye volt. Később e területet felparcellázták, és egy részét az evangélikus egyház oktatási intézmények létesítése céljából megvásárolta.
Sopron térségében a szőlőművelés és borászat évezredes hagyományokra tekint vissza; régészeti leletek szerint már a kelták is foglalkoztak itt szőlőműveléssel i.e. 300 körül. A Soproni Borvidék Magyarország történelmi borvidékeinek egyike, amely elsősorban a kékfrankosáról híres. A Lőverekben az Ady Endre út – Lőver körút sarkán 1863-ban építettek egy borospincét, melyet a II. világháború után az Állami Gazdaság bővített ki. Ma a Lőver Pince működik benne, ahol – az öregpincében – borkóstolásra is lehetőség nyílik.
A bor mellett a sörgyártás is nagy múltra tekint vissza: a sörgyártásra utaló első írásos emlékek a 14. századból valók. Az Erzsébet-kert közelében állt a régi városi sörgyár, az akkori szóhasználat szerint malátagyár. Bezárása után épületeit a két világháború között már a soproni lovasegylet használta (a II. világháborúban az épületek megsemmisültek).
Az Erzsébet-kert mellé a város kertészeti üzeme települt.
A 20. század elején az egykori katonai lőtér, majd korcsolyapálya helyén létesített épület eredetileg szállodának készült (Szálloda a lövészkerthez néven), az építtető csődje miatt azonban végül a Jacobi szivarszipka- és szivarkapapírgyár működött ott három évtizedig.
A turizmus már a századfordulón jelentős volt a Lőverekben: vendéglátóhelyek, szállodák létesültek. A II. világháborút követően a terület a szakszervezeti, állami üdültetés központja lett. A turizmus jelenleg is meghatározó tevékenység a városrészben.
A Lőverekben 1897-ben épültek meg, Alpáry Ignác építész tervei alapján, a Magyar Királyi Honvéd Főreáliskola épületei. 1921-ben (az 1735-ben III. Károly Bányatisztképző Iskolaként alapított selmecbányai intézmény áttelepítésével) a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főiskolát helyezték el a Honvéd úti épületegyüttesben, mely később a budapesti József Nádor Műegyetem egyik kara lett. Miután a bánya- és kohómérnökképzés Miskolcra települt át, a soproni intézmény Erdészeti és Faipari Egyetem néven működött egészen 1995-ig, amikoris a Nyugat-Magyarországi Egyetem központja lett. Az épületállomány több új épülettel bővült az 1930-as évek óta, többek között Winkler Oszkár építész tervei alapján. Az 1970-es években tanműhely, kollégium, könyvtár és sportcsarnok is épült. Az intézmény 2017-től Soproni Egyetem néven működik.
Szobrok az Egyetem botanikus kertjében
A Soproni Egyetem botanikus kertjében 24 egykori professzor mellszobra áll. A teljesség igénye nélkül:
Lázár Jakab 1848-ban a selmecbányai akadémián lett segédtanár, ahol elsőként tanított magyar nyelven. Dr. Bedő Albert és Wagner Károly készítette elő az 1879-ben megjelenő új és európai színvonalú Erdőtörvényt. Dr. Winkler Oszkár építészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa a Budapesti Műszaki Egyetem Sopronban működő Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Karán vezette az építéstani tanszéket. Dr. Roth Gyula erdőmérnök a soproni Erdészeti Főiskola Kossuth-díjas egyetemi tanára volt.
Ligneum SE Látogatóközpont
A Soproni Egyetem területén működő Ligneum Látogatóközpont háromszintes élményközpontjának interaktív kiállításain a látogatók megismerkedhetnek az erdő alkotóelemeivel, az erdőben zajló ökológiai, gazdálkodási folyamatokkal, a faanyagok különleges tulajdonságaival, sokoldalú felhasználási lehetőségeivel, megújuló energiaforrásként való alkalmazásával, valamint a Gerinces Állattani Gyűjteménnyel. A gyerekeket a különböző fajátékok mellett foglalkoztató faház, fafaj-felismerő játék és terepasztal is várja.
Laktanya
Miután 1921-ben a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főiskola kapott helyet a Honvéd utcai épületekben, a Magyar Királyi Honvéd Főreáliskola az Alsólőverek egy másik helyszínére került át, mégpedig a mai József Attila utcában 1916-ban megépített, de katonai célokat csak rövid ideig szolgáló Károly-laktanyába. A laktanya 7 nagyobb és 4 kisebb épülete a II. világháborúban nagyrészt megsemmisült.
Felhasznált irodalom: Soproni Egyetem portálja; Ligneum Látogatóközpont portálja, Wikipédia; A régi soproni Lőver – egy lőverlakó építész feljegyzései (írta Kubinszky Mihály)
Soproni Borvidék
A Fertő déli partja és a Soproni-hegység között terül el a Soproni Borvidék, mely Magyarország történelmi borvidékeinek egyike. Teljes területe kb. 4300 hektár, melyből 1800-1900 hektárnyi területen termesztenek szőlőt. A soproni borvidék az ország egyik legrégebbi bortermő területe: leletek szerint már a kelták is foglalkoztak itt szőlőműveléssel i.e. 300 körül. A borvidékre speciális szubalpin klíma jellemző: fagymentes tavasz, hűvös, esős nyár, napos ősz és csapadékos, enyhe tél jellemzi a térség időjárását. A talajösszetétel változatos, de sokhelyütt meszes, melynek köszönhetően az itt készült borok tanninban gazdagok. A térség elsősorban a kékfrankosáról híres, de számos más kék- és fehérszőlő fajta is meghonosodott a vidéken. A soproni borok jellemzően közepes testűek és alkoholtartalmúak, friss és karakteres savtartalommal rendelkeznek.
Fenyőág vagy szalmaköteg?
Kedves, és napjainkban visszatérő szokásként a ház előtti rúdra friss fenyőágat függesztettek ki a soproni gazdák, ha újbort, szalmaköteget, ha óbort mértek. Piros vagy fehér szalaggal pedig azt jelezték, hogy vörös- vagy fehérbort árusítanak-e.
Buschenschank és Lumpenglocke
A 16. században Sopron polgárai szabott áron, meghatározott időszakokban jogosultak voltak saját boruk kimérésére (úgynevezett „kocsmáltatás”): ezeket a házi kiméréseket nevezték „Buschenschank”-nak. A borfogyasztás miatt sok kihágás történt, ezért a városi tanács 1523-ban elrendelte, hogy este 8 órakor szólaljon meg a "Lumpenglocke" (lumpenharang), amely a borkimérések zárását jelezte.
A poncichterek
A soproni szőlőművesekre használt gyakori kifejezés a "poncichter". A szó a német "Bohnenzüchter" (babtermelő) szóból származik: a helyi borosgazdák ugyanis a szőlősorok közé ültetett zöldségek – elsősorban bab – termesztésével és árusításával egészítették ki bevételeiket. E hagyományra utal a Balfon rendszeresen megrendezésre kerülő Bor és Bab Fesztivál is.
Fotó: Lőver Pince (forrás: www.loverpince.hu)
A Kékfrankos legendája
A Soproni Borvidék jellemző szőlőfajtája a Kékfrankos; Sopron a „Kékfrankos Fővárosa” címet viseli.
A szőlőfajta pontos eredetéről nincsenek információk, egyes források szerint Ázsiából származik és már a 18. században elterjed volt hazánkban, míg más források alapján csak a filoxéravész után (az 1890-es években) került Sopronba, majd az ország többi részére. Magyarországon először Jäger Mihály borkereskedő árusította palackos borait „soproni kékfrankos" néven az 1830-as években. Hivatalos szőlőfajtaként 1956-ban ismerték el. Korábban nagyburgundi néven is hívták (bár nincs bizonyíték arra, hogy a szőlőfajtának köze lenne a Burgundiában elterjedt pinot családhoz); külföldön blaufränkisch (mely a magyar elnevezés tükörfordítása), limberger vagy lemberger és frankovka néven ismerték.
A kékfrankos bor gazdag, mélyvörös színű, erőteljes savgerinccel bír, csersavakban gazdag.
A kékfrankos nevének eredete máig ismeretlen. Egy legenda szerint a szőlőfajta és az ebből készült bor elnevezése a napóleoni háborúig vezethető vissza: amikor a francia katonák 1809-ben megszállták Sopront és környékét, a helyieknek szállást, ételt és italt kellett biztosítaniuk a számukra. Minden katonának mintegy 4 dl (akkori mértékegység szerint egy meszely) bor járt fejadagként. Aki ennél többet akart inni, annak meg kellett vásárolnia a bort a helyi gazdáktól: a borért a kék színű háborús bankóval fizettek. Így kapta a soproni bor a Kékfrankos nevet.
Felhasznált irodalom: https://www.origo.hu/tudomany/20180111-napoleon-ezert-lett-kekfrankos-a-neve-sopron-hires-boranak.html; vinoport.hu
Fotó: Kékfrankos
TIPP: Keresse fel a balfi borászatokat, kóstolja meg a Soproni Történelmi Borvidék híres kékfrankosát vagy más friss, karakteres savtartalmú vörös- illetve fehérborait!
Fotó: Balfi földek
"A Lőverekben bujkál még az ének: ott sárgult lomb közt pirul a gyümölcs. S míg sünje pattan fénylő gesztenyének az élet teljén örvendez a bölcs." (Becht Rezső, Soproni Akvarellek – Ősz, versrészlet)
A Lőverekkel határos Erzsébet-kert a városi lakosság kedvelt sétálóhelye volt, ugyanakkor ez – városi park lévén – a természettel való szoros kapcsolatot mégsem biztosította Sopron polgárainak. A növekvő városi zsúfoltság hatására a városlakók visszavágytak a természetbe: a Lőverekben kialakított kertek – átmenetet képezve a Soproni-hegység erdői és a város beépített területei között – lehetőséget adtak az elvonulásra, a pihenésre és a kertészkedésre.
Az első időszakban haszonkerteket hoztak létre a polgárok. A Lőverek területén voltak ugyan korábban szőlőültetvények, de a klíma nem igazán kedvezett a szőlőnek, így a termőterület nagysága már a 18. század végére jelentősen lecsökkent. A szőlők helyét a gyümölcsösök vették át.
Igen elterjedtek voltak a szelídgesztenyések. Egy 1970-es évekbeli vagyonösszeírásban 132 lőveri gyümölcsöst tartottak nyilván, amelyből 52 gesztenyéskert volt – írja Kubinszky Mihály A régi soproni Lőver c. könyvében. Bár számuk jelentősen visszaesett, ma is láthatunk még szelídgesztenyefákat a Felsőlőverek területén. Kezdetben a gesztenyések között, később már azok területének rovására ültettek különböző gyümölcsfákat és -bokrokat – almát, szilvát, körtét, cseresznyét, meggyet, házi berkenyét, naspolyát, diót, ribizlit, egrest, málnát, borbogyót, szedret, ritkábban birsalmát, sárga- vagy őszibarackot –, hogy tavasztól őszig mindig legyen friss termény az asztalon.
A kertek meghatározó kertépítészeti eleme volt az élősövény, mely a telkek közötti kerítést is helyettesítette. Sokáig a sövényeket a környező erdőkben honos növényekből ültették, például mezei juhart, galagonyát, gyertyánt, fagyalt, kökényt telepítettek. Később ezek helyét az épített kerítések és az örökzöld élősövények vették át.
Az 1800-as évek második felében egyre inkább teret hódítottak a díszkertek: a polgárok ekkor elsősorban már nem kertészkedni, hanem sokkal inkább pihenni, nyaralni jártak a Lőverekbe, így a kertekben is előnyben részesítették – a kevesebb gondozást, munkát igénylő – fenyőféléket, örökzöldeket és díszcserjéket. A környező erdőkben honos fenyőfajok (lucfenyő, erdei fenyő, feketefenyő stb.) mellett megjelentek a különlegesebb fafajták is (pl. cédrus, duglászfenyő, ciprusok), a lombhullató fajok közül pedig jellemző volt a liliomfa, az aranyeső, az orgona, a japánbirs és a rózsa. A kerti lugasokra, verandákra, filagóriákra futónövényeket – például borostyánt, trombitafolyondárt, vadszőlőt – futtattak fel. A virágágyásokba pünkösdirózsa, hortenzia, májvirág, nárcisz, csillagvirág került. Az utcákat kislevelű hárssal, mezei szillel, japáncseresznyével szegélyezték.
Az 1920-as években, a katonai reáliskola parkjának átalakításával kezdődött meg a mai Soproni Egyetem Botanikus Kertjének kialakítása.
A második világháború után a Lőverekben élő állandó lakosok száma növekedésnek indult: a területek egy részét felparcellázták, beépítették, így a hagyományos kertek javarésze eltűnt és helyüket kisebb, jellegtelenebb modern díszkertek vették át.
Szelídgesztenye
A szelídgesztenye meghatározó szerepet játszott a Lőverek századfordulós életében: az első gesztenyéskerteket az erdőkből alakították ki úgy, hogy a gesztenyefák körül kitisztították a területet, az üres részeket pedig fiatal gesztenyefákkal beültették. Sok esetben a nyaralási szezon egészen őszig elnyúlt, hogy a nyaraló soproniak megvárhassák a szelídgesztenye érésének időszakát: a gesztenyeszüret külön ünnep volt, ami egyúttal a nyári szezon végét, a városba visszaköltözés időpontját is jelentette.
Erzsébet-kert
A 18. században alakította ki Sopron a Neuhof városi parkot, amely hamar a polgárok kedvelt pihenő- és találkozóhelye lett. Kezdetben, a kor divatja szerint, a parkot a franciakertek stílusa jellemezte sétányokkal, virágágyásokkal és díszsövényekkel, később egy részét angolparkká alakították. A 19. században nagy élet zajlott itt: sörfőzde, mutatványosbódék és rendszeres zenei események szórakoztatták a látogatókat. Még Petőfi Sándor is megfordult a kertben, amikor néhány hónapig Sopronban katonáskodott. Mai nevét Erzsébet királynéról kapta a 20. század elején. A kert ékessége a legalább 125 éves kaliforniai óriás- vagy más néven mamutfenyő.
Soproni Egyetem Botanikus kertje
Az egykori katonai iskola körül a 19. század legvégén hoztak létre egy parkot, a korabeli kastélyparkok mintájára. Ezt 1920-as években kezdték tudományos, botanika céllal hasznosítani az iskola növénytani tanszékének irányításával. A klimatikus viszonyoknak megfelelően a tűlevelű állomány dominált, de később külföldi fafajokat is telepítettek. Az 1940-es évek elején négy üvegházat is építettek. A II. világháborúban megrongálódott területet az 1950-es évektől fejlesztették dendrológiai gyűjteménnyé. A botanikus kert 1978 óta országos jelentőségű védett terület.
Felhasznált irodalom: A régi soproni Lőver – egy lőverlakó építész feljegyzései (írta Kubinszky Mihály); Soproni Egyetem botanikus kertjének portálja; Sopron Régió turisztikai honlapja
Finom és egészséges – a szelídgesztenye
A héjas gyümölcsök közé tartozó szelídgesztenyefa már a rómaiak előtt honos volt a Kárpát-medence tölgyerdőiben; kedvelték a királyi udvarokban is, állítólag Mátyás király kedvenc étele volt a gesztenyével töltött kappan. Nagyobb gesztenyések találhatók ma is például Sopron és Kőszeg környékén.
A gesztenyefa viszonylag későn virágzik, termése szeptember végétől novemberig szedhető.
A gesztenye magas szénhidráttartalmának köszönhetően helyettesítheti a gabona- és burgonyaféléket, fehérjetartalma révén pedig húspótlóként is használható. A gesztenyének magas a B1-, B2-, B6-, C-vitamin, E-vitamin, kálium, magnézium, vas, réz és foszfortartalma, fogyasztása ezért igen egészséges. A többi dióféléhez képes jóval kevesebb zsírt és fehérjét tartalmaz, így energiatartalma alacsonyabb.
A gesztenyét sokféleképpen használhatjuk, az egyszerű sültgesztenyétől süteményekbe vagy húsokba töltelékként, köretként, sőt, liszt is készíthető belőle, amely a gluténmentes étrendbe is beilleszthető.
A gesztenye gyógyításra is alkalmas. A júniusban vagy júliusban leszedett gesztenyefa levelét köhögés ellen használják. A gesztenye húsát és kérgét pedig görcs és hasmenés ellen alkalmazzák a népi gyógyászatban. A kéreg szárítva, porlasztva, mézzel elkeverve jó köhögés- és vérzéscsillapító.
A gesztenyéseket virágzáskor a méhek is kedvelik, a gesztenyeméz sötét színű, különleges ízvilágú és igen egészséges.
Fotó: szelídgesztenye (forrás: www.ankert.hu)
TIPP: Látogassanak el az évente megrendezésre kerülő velemi vagy ágfalvi gesztenyefesztiválra.
Sütőben sült gesztenye
A gesztenyét alaposan mossuk meg, majd áztassuk vízben legalább 1-2 órán át. A domború oldalán ejtsünk keresztirányú metszést a héjon (ezáltal majd könnyebben kibontható a héjából a sült gesztenye). Tepsiben, 220 °C-ra előmelegített sütőben süssük meg. A sütési idő változó (kb. 20 perc), de ha a héj a bevágásnál már felpöndörödik, akkor biztosan kész az étel.
Gesztenyés sütőtökleves
2 evőkanál olajon pároljunk üvegesre 1 fej aprított vöröshagymát, majd adjunk hozzá 5 dkg csíkokra vágott füstölt sonkát. Amint lepirult, keverjük hozzá a 20 dkg feldarabolt sült gesztenyét, és pirítsuk 3-4 percig. Forgassuk össze 1 kg apróra kockázott sütőtökkel és az egészet engedjük fel 6 dl zöldségalaplével. Sózzuk, borsozzuk és fűszerezzük kakukkfűvel. Lassú tűzön kb. 20 perc alatt főzzük puhára a levest. Ha krémlevesként akarjuk fogyasztani, botmixerrel pürésítsük. (Forrás: www.mindmegette.hu)
Gesztenyés-gombás „hús”kenyér
A fasírtmasszához (4-6 adag) egy száraz serpenyőben 500 g csiperkegombát pirítunk, megszórjuk 1 teáskanál kakukkfűvel, majd kiszedjük egy tálba. Ugyanebbe a serpenyőbe olívaolajat öntünk és 3-4 percig pirítjuk rajta az apróra vágott 1 fej lilahagymát, 3 gerezd fokhagymát, 2 szálzellert, 1 szál sárgarépát. Hozzáadunk 1 teáskanál sűrített paradicsomot, 3 evőkanál Worcester szószt, sózzuk, borsozzuk és további 2 percig pirítjuk. Ezt a keveréket hozzáadjuk a gombához, 250 g apróra vágott főtt gesztenyét keverünk hozzá, végül belekeverjük a 250 g lecsepegtetett főtt lencsét is. Egy aprítógépben 1 db tojást, 2 evőkanál keményítőt és ugyanennyi panko morzsát zúzunk össze és a masszához adjuk, jól kikeverjük. Kenyérformát kikenünk olajjal, zsemlemorzsával kiszórjuk és ebbe öntjük a keveréket. 180 °C-ra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt készre sütjük. Salátával, krumplikörettel, párolt zöldségekkel vagy rizibizivel is tálalhatjuk. (forrás: Streetkichen)
Fotó: Gesztenyés-gombás „hús”kenyér (forrás: www.streetkitchen.hu)
Gesztenyés sajttorta
Egy aprítógépben zúzzunk össze 300 g zabkekszet, majd keverjünk hozzá 100 g olvasztott vajat. Dolgozzuk össze. Simítsuk a masszát egy sütőpapírral bélelt tortaforma aljába és tegyük hűtőbe. A krémhez keverjünk el 5 g zselatint 30 ml vízben. Habosítsunk ki 300 g mascarponét és keverjünk hozzá 250 g gesztenyemasszát, 3 evőkanál porcukrot, 20 ml sütőrumot, a vizes zselatint, majd adjunk hozzá óvatosan 200 ml habbá vert tejszínt. A kekszes alapra simítsuk rá a gesztenyés massza felét, erre tegyünk cukros kávéba mártott babapiskótákat (6 db), majd fedjük be a massza másik felével. Hűtőben hűtsük 4-5 órán át. Tálaláskor szórjuk meg a tetejét kakaóporral. (forrás: Streetkichen)
Fotó: Gesztenyés sajttorta (forrás: www.streetkitchen.hu)
A Felsőlőverek a Lőverek Sopron városától távolabb eső, a hegyoldalra felhúzódó területe. Az Alsólőverektől a Sörházdomb választja el.
A terület az Erzsébet-kerttől a Felsőlőver úton közelíthető meg a Vas-hegy irányában: ez az utca és a Hársfa sor a feljegyzések szerint már több mint 200 éve léteznek. Az utcanevek (Hársfa, Tölgyfa, Fenyves, Cseresznye sor, Galagonya köz) tanúsága szerint e terület a városrész leginkább erdősült, hársfákkal, fenyvesekkel árnyékolt, majd később gyümölcsösökkel betelepített része volt.
A Felsőlőverek beépítése az Alsólőverekhez hasonlóan történt: kezdetben – a 19. század második felében – a gyümölcsösökben egyszerű tárolóhelyiségek, kerti lakok épültek, amelyekhez a század végén már lakóegységeket, verandát toldottak. A századforduló környékén számos impozáns lővervilla épült a Felsőlőver út, a Fenyves és a Hársfa sorok mentén. A Felsőlőverekben töltötte a nyarakat Becht Rezső soproni író, költő; de lőverje volt itt, többek között, dr. Nelky József ügyvédnek, a Lőver Bizottság elnökének, Zettl Gusztáv soproni ecet- és szeszgyárosnak, Muhr Ottmár alezredesnek és dr. Szilvásy Márton ügyvédnek is. A szép lőverházakat Boór Károly, Boór Ferenc, Schármár János, Schármár Károly, Winkler Oszkár, Ullein József és más soproni ácsmesterek, építőmesterek és építészek tervezték.
A Felsőlőverek környéke népszerű kirándulóhely: a túrázók megmászhatják a 324 méter magas Nándor-magaslatot, vagy felfedezhetik a Vas-hegyet. A nyaralók és a környékbeli erdőkben kirándulók számára már a 19. században létesültek vendéglők: igen kedvelt volt a Svájci-ház és az Alm. A Felsőlőverek alján épült meg a mai uszoda elődje, az Erdei fürdő. A Deákkúti út első, meredek szakaszán télen szánkópálya szórakoztatta a gyerekeket. Az út alján a Printz-pihenő látható, amelyet Printz Ferenc, a Városszépítő Egyesület egykori elnökének tiszteletére emeltek 1925-ben. A Csalogány közben a Felsőlőverek egyik különleges látnivalója, a Taródi Vár tekinthető meg.
A Felsőlőverek magasabban fekvő területei – a Nándor-magaslat tövében található Csalogány köz, Zerge út, Erdész utca térsége – a nagy zöldterületekkel, fásított kertekkel máig őrzik a régi Lőverek hangulatát.
Svájci-ház vendéglő
A Svájci-ház igen kedvelt vendéglő volt: hatalmas verandával, fákkal árnyékolt kavicsos előkerttel és tekepályával várta a vendégeket. Fröhlich vadászházként nyitották meg a 19. század közepén a Fröhlich nővérek, majd 1896-ban megépítették az üvegezett verandát, és innentől Svájci-ház néven már vendéglőként működött. 1932-től 20 évig az új tulajdonos, Nyikos Ferenc üzemeltette, aki később bérbe adta az épületet. Az egykori vendéglő ma lakóház, a Hársfa sor 22. szám alatt tekinthető meg.
Taródi Vár
A Felsőlőverek különleges látnivalója a Taródi Vár, mely a magyarországi vízionális építészet legjelentősebb alkotása. Nevét építőjéről és tulajdonosáról, Taródi Istvánról kapta, aki 1959-től 2010-ben bekövetkezett haláláig saját kezével építette fel a kővárat. 4300 m2 alapterületen a középkori várakhoz hasonló tereket hozott létre: a várban van kút, lovagterem, borház, várfürdő és váralagút is, a legmagasabb tornya húsz méter magas. A vár látogatható (cím: Csalogány köz 36.).
Deák-kút
A Deákkúti út folytatásában, erdei úton juthatunk el a Deák-kútig, Sopron legrégebben ismert forrásáig (mely az egykori Erdei fürdőt is táplálta). A kút a 19. században a diákok kedvelt helye volt: a forrás fölé faragott követ állítottak „Deákkút! Légy forrása soká ártatlan örömnek!” felirattal. Később vasárnaponként sört és bort mértek ki itt és táncmulatságokat rendeztek. 1873-ban felújították a forrás felett lévő követ, 1922-ben pedig a Líceumi Diákszövetség a Városszépítő Egyesülettel közösen rendbe hozta a kutat és környékét. A Deák-kút ma is az elballagó diákok búcsúzásának helyszíne.
Felhasznált irodalom: A régi soproni Lőver – egy lőverlakó építész feljegyzései (írta Kubinszky Mihály); Soproni Kirándulás portál
„Oktatással a természet oldalán” – a soproni Tanulmányi Erdőgazdaság
A Sopron környéki erdők kezelője a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt., amely közel 7500 hektár erdőterületen folytat vadgazdálkodást, fafeldolgozást, csemetetermesztést. Emellett természeti oktatási, ökoturisztikai tevékenységeket is folytat és az ország második leglátogatottabb parkerdejével rendelkezik.
A Soproni Parkerdő területegységre vetítve az ország legfelszereltebb erdőterülete; nem véletlen tehát, hogy évente mintegy egymillió látogató keresi fel. A kirándulókat 369 km jelzett turistaút várja, az utak mentén szalonnasütők, piknikező helyek, valamint kiépített források is találhatók; és számos kilátóból csodálható meg a panoráma. Több tíz km hosszú jelölt lovas, sífutó és hegyikerékpáros pálya is rendelkezésre áll. Tanösvények mutatják be a terület élővilágát; itt került kialakításra az ország első erdei tornapályája is.
A Tanulmányi Erdőgazdaság Károly-magaslati ökoturisztikai látogatóközpontja a Károly-kilátó tövében helyezkedik el. Egy Vadászati Múzeum található itt, ahol interaktív kiállítás, valamint különböző ismeretterjesztő programok keretében ismerhető meg a Soproni Parkerdő állat- és növényvilága, valamint megtekinthető Dr. Kőhalmy Tamás erdőmérnök, vadbiológus hagyatéka. Az Erdei Büfében a kirándulók fel is frissülhetnek. Az Erdőgazdaság erdészeti erdei iskola programokat is szervez.
Fotó: Károlymagaslati Ökoturisztikai Centrum (forrás: www.taegrt.hu)
A Páneurópai Piknik Emlékpark
A Soproni Parkerdő területéhez tartozik a Páneurópai Piknik Emlékpark, mely történelmi események színtere volt.
Magyarország és Ausztria hosszú évtizedeken át fallal elválasztott volt: a második világháború végén az ún. Délkeleti Fal, a második világháborút követően a Vasfüggöny húzódott itt. A Vasfüggöny egy olyan kerítésrendszer volt, amely észak-déli irányban vágta ketté Európát, megakadályozva, hogy a keleti blokk polgárai nyugatra menekülhessenek. Magyarország ausztriai határvidékét 260 kilométer hosszúságban kísérte ez a komplex határvédelmi rendszer (a kezdeti aknazár helyére az 1970-es években elektronikus jelzőrendszert telepítettek). Ez a terület adott helyet 1989-ben a soproni Páneurópai Piknik eseménynek: debreceni kezdeményezésre, a Soproni Ellenzéki Kerekasztal által szervezett rendezvény Magyarország és Ausztria közötti barátságot építő eseménynek indult, amelynek keretében szimbolikusan megnyitottak egy, a régi pozsonyi út mentén található, 45 éve nem használt határátkelőt a burgenlandi Szentmargitbánya (St. Margarethen) és Sopronkőhida között, háromórányi időtartamra. A több mint tízezer főt megmozgató eseményt használták ki a keletnémet állampolgárok (akik már korábban röplapokról értesültek az eseményről) arra, hogy Ausztriába meneküljenek. A magyar határőrség az érvényben lévő lőparancs ellenére sem avatkozott közbe. Ez az esemény vezetett el ahhoz, hogy a magyarországi ideiglenes menekülttáborokban összegyűlt 60 ezernél is több keletnémet állampolgár végül – a Németh-kormány döntése értelmében 1989. szeptember 10-én éjfélkor – szabadon nyugatra távozhatott. Három hónappal később pedig ledőlt a Berlini Fal. Ennek az eseménynek állít emléket az Európai Örökség Díjas soproni Páneurópai Piknik Emlékpark.
TIPP: Látogasson el a Páneurópai Piknik Emlékparkba, nézze meg a Vasfüggönyről és az 1989-es eseményről készült interaktív kiállítást!
Fotó: Páneurópai Piknik Emlékpark (forrás: www.paneuropaipiknik.hu)
Fedezze fel a Felsőlőverek lővervilláit!
Fotó: Régi lőverház, Felsőlőver út 1.
Fotó: Thirring-Hackstock-lőver, Felsőlőver út 13.
Fotó: Régi lőverház, Felsőlőver út 14.
Fotó: Klausz-lőver, Felsőlőver út 39.
Fotó: Weiss-lőver, Felsőlőver út 66.
Fotó: Lőverház, Felsőlőver út 70.
Fotó: Németh-lőver, Fenyves sor 2.
Fotó: Bolemann-lőver, Fenyves sor 4.
Fotó: Schaffer-Willerding-lőver, Fenyves sor 8.
Fotó: Bucsy-lőver, Felsőőrház köz 4.
Fotó: Zettl-Langer-lőver, Hársfa sor 7.
Fotó: Egykori Svájci-lak vendéglő, Hársfa sor 22.
Fotó: Szilvásy-lőver, Hársfa sor 29.
Az evangélikus közösség nagy múltra tekint vissza Sopronban. A város kétnyelvűsége, azaz a németajkú lakosság jelentős száma miatt a lutheri tanok hamar eljutottak ide, és elfogadottá váltak a soproni polgárság körében: a 16. század közepére már a város lakosainak túlnyomó része evangélikus vallású lett. A két világháború között az evangélikus egyház a Lőverek területén (az egykoron a selyemhernyó-tenyésztéshez kötődő Meyne-telep helyén) líceumi diákotthont építtetett Winkler Oszkár soproni építész tervei szerint, és egy iskola építésébe is belefogott. A neobarokk Evangélikus Teológus Otthon 1928-ban épült meg. A II. világháború után a város németnyelvű lakosságának jelentős részét kitelepítették, így az evangélikus közösség is elveszítette gyülekezetének kétharmadát, míg az egyház ingatlanjainak nagyrészét államosították. A líceumi diákotthonban sokáig gépipari technikum működött, ma a Soproni Egyetem bérli az épületet.
A 18. század végén, 19. század elején a római katolikus vallás szakrális épületei is megjelentek a Lőverek területén, és ma már a magukat vallási közösséghez tartozónak valló soproniak túlnyomó többsége római katolikus vallású. Kiemelkedő jelentőségű katolikus épületek a Szent János-kápolna és a Szent Margit Plébánia.
A Villa soron látható Nepomuki Szent János-kápolna 1764-ben épült. Érdekessége, hogy eredetileg nem ezen a helyen, hanem Sopron belvárosában állt. Amikor 1894-ben az új városháza építése során a római kori Scarbantia (mai Sopron) nyomaira bukkantak, a régészeti munkálatok miatt elbontották az itt álló barokk kápolnát. A lőverlakók megmentették a berendezéseket és az elbontott, sorszámozott kövekből és szétszedett tetőszékből eredeti formájában újraépítették a kápolnát a Lőverekben. A kápolnát 1899-ben szentelték fel új helyén. A kis feketefenyő ligetben álló kápolna és a városra nyíló pompás kilátás különleges élményt kínál. Az építés és az átépítés időpontját latin nyelvű felirat őrzi a homlokzaton.
Ugyancsak érdemes megtekinteni a Szent Margit Plébániát, melyet egy gyönyörű régi lővervillából alakítottak ki: a Schármár Károly által tervezett Töpler-lőver egy régi mélyút mentén áll, jellegzetes nyílt és üvegezett favázas verandája a Lőverekre jellemző építészet egyik remeke. A villa mellé Winkler Oszkár tervei alapján a Szent Domonkos-rend 1943-ban egy új diákkollégiumot (az ún. Julianeumot) toldott, ami 80 diáknak kínált szálláslehetőséget (majd később idősotthon lett). A villaépületben a kápolna és a paplak kapott helyet. Az épület előkertjében haranglábat láthatunk. 2013-ban egy új, modern plébániatemplom alapkövét tették le: a Supka-Kovács Tamás, soproni építész tervezte 600 m² alapterületű templom 3 szintes, 340 férőhelyes. Építéséhez csak természetes anyagokat használtak fel. Tornya kilátóként is funkcionál, altemplomában pedig urnatemető kapott helyet.
Winkler Oszkár
Winkler Oszkár (1907-1984) építész Sopronban született. A budapesti Műegyetemen szerzett oklevelet, majd külföldi tanulmányútjai és fővárosi munkái után visszatért Sopronba, ahol tervezőirodát nyitott. Egyetemi tanár volt és a műszaki tudományok kandidátusa. Főképp a faipari építészetben alkotott jelentőset, stílusát meghatározta a Bauhaus formavilága. Számos soproni épületet tervezett, például a Károly-kilátót, a Soproni Egyetem egyik tanszéképületét, de még társasházat is. A Soproni Faipari Vállalat épületegyütteséért Ybl-díjat kapott. Mellszobra a Soproni Egyetem Botanikus kertjében látható.
Szűz Mária-szobor
A Szent János-kápolnához hasonlóan nem az eredeti helyén áll a Szűz Mária-szobor sem: az eredetileg 1873-ban megnyílt Polgárotthon, később Szegényápolda kertjében, a Balfi-kapu mellett álló 18. századi szobor ma az Alsólőverekben, a Lőver körút – Mikoviny utca kereszteződésében tekinthető meg.
Szent Imre Kollégium
1928-ban épült a neobarokk Szent Imre Kollégium, mely később egyetemi kollégiumként, majd állami nevelőotthonként funkcionált. Az épület ma is látható az Alsólőverekben, a Szent Imre téren.
Felhasznált irodalom: Soproni Evangélikus Egyházközösség honlapja; Wikipédia; Sopron Anno portál; Soproni Szent Margit Római Katolikus Plébánia honlapja, Sopron Régió turisztikai honlapja
A Lőverek szentjei
Nepomuki Szent János
A Villa soron látható kápolna Nepomuki Szent Jánosról kapta a nevét.
Nepomuki Szent János (Nepomuk, Csehország, 1340 és 1350 között – Prága, 1393. március 20.) cseh pap, egyházjogász volt. Csehország védőszentje. A gyónási titok mártírjaként tartják számon: IV. Vencel cseh király feleségének gyóntatójaként a király parancsa ellenére sem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot, ezért a király megkínoztatta és a prágai Károly hídról a Moldvába vetette. 1729-ben XIII. Benedek pápa avatta szentté. A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok, egyes helyeken a fuldoklók, illetve a bányászok, sóbányászok védőszentjeként tisztelik.
Kép: Nepomuki Szent János (forrás: Wikipédia)
Szent Margit
Egy lővervilla épületéből alakították ki az Alsólőverekben található Szent Margit Plébániát.
Árpád-házi Szent Margit (Klissza, 1242. január 27. – Margit-sziget, 1270. január 18.) IV. Béla magyar király leánya volt, aki hároméves korától domonkos apácákhoz került: a Nyulak szigetén (mai Margitszigeten) lévő zárdában élt, igen szerény körülmények között. Egy legenda szerint jövendőmondó képességgel is rendelkezett. Halála után több Margithoz kötődő csodát is feljegyeztek: holtteste csak három hét múlva indult oszlásnak, így sírhelyét betegek tömege kereste fel, vakok, süketek, bénák, leprások gyógyulását tulajdonítják neki. Szentté avatására csak 1943-ban került sor (XII. Piusz pápa).
Kép: Árpádházi Szent Margit (forrás: Wikipédia)
Szent Domonkos
A Szent Margit Plébánia mellett található a Szent Domonkos-rend 1943-ban épített új diákkollégiuma.
Szent Domonkos (Caleruega, 1170–1175 körül – Bologna, 1221. augusztus 6.) középkori római katolikus prédikátor, a Domonkos-rend megalapítója és névadója volt. 1234-ben avatta szentté IX. Gergely pápa. Feljegyzések szerint több csoda is kötődik Domonkoshoz mind életében, mind halála után, pl. kenyeret szaporított, holtakat támasztott fel, betegeket gyógyított. A csillagászok védőszentjükként tisztelik.
Kép: Szent Domonkos (forrás: Wikipédia)
Szent Imre
Az Alsólőverekben található az 1928-ban épült neobarokk kollégium, amely nevét Szent Imréről kapta.
Szent Imre magyar királyi herceg (Székesfehérvár, 1000–1007 között – Bihar vármegye, 1031. szeptember 2.) Szent István király és Boldog Gizella királyné fia, a magyar trón örököse volt. 1031-ben vadászat közben halt meg. A legenda szerint apja Imre halála miatt ajánlotta föl koronáját és országát Szűz Máriának 1038. augusztus 14-én. VII. Gergely pápa 1083-ban avatta szentté I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt.
Fotó: Szent Imre Kollégium (Diebold Károly, 1946., Soproni Múzeum)
Tudta? Sopron másik gyógyhelye, Balf település neve Regensburgi Szent Wolfgang (magyarul Farkas) püspök nevéből eredhet. Egy 1199-es oklevél Farkasd néven említi, később Wolf, majd Bolf néven szerepelt az iratokban: valószínűleg ebből alakult ki a mai, magyaros hangzású (torzított) Balf elnevezés.
TIPP Látogasson el Sopron-Balfra, nézze meg a különleges Szent Farkas-vártemplomot és ismerkedjen meg Szent Farkas történetével is!
Felhasznált irodalom: Wikipédia
A soproni Lőverek és a környező Soproni Parkerdő területei kedvelt kirándulóhelyek.
Az Alsó- és Felsőlőverek között terül el a Sörházdomb, amely a Soproni-hegység 300 méter magas vonulata. A II. világháború után lebontott régi kilátó helyén 2006-ban építették meg az új, fából ácsolt kilátót, amelyről pazar panoráma nyílik a városra és a lőveri magaslatokra is. A kilátó a Lőver körút és a Sörházdombi út felől is néhány perces sétával megközelíthető, az utat táblák jelzik.
A Soproni Parkerdő területét számos, különböző nehézségű túraútvonal hálózza be, összesen 369 km hosszan.
A kirándulások fő célpontjai a szépen felújított kilátók. A legnépszerűbb a Károly-kilátó, amely a Károly-magaslaton helyezkedik el, és gyalogosan és autóval is megközelíthető. A Várhely-kilátóból a Sopront övező erdőségekre nyílik kilátás, itt megtekinthető a Sopron-Várhely Történelmi Emlékhely, egy kora vaskori telep feltárt maradványa is. A kilátó mellett kerékpáros downhill pálya ereszkedik a völgybe. A Gloriette-kilátó 8 méter magas fatornyát a Vas-hegyen találjuk.
A kilátók mellett a tavak és források (pl. Szalamandra-tó, Deák-kút, Természetbarát-forrás), valamint a hegycsúcsok és szurdokok (pl. Tolvaj-árok, Dalos-hegy) vonzzák a turistákat. A kirándulásokat olyan kisebb látnivalók színesítik, mint pl. a Cserkészkápolna, a Vas-hegyi páholy és az Ojtozi emlékmű. A gerincutak mentén parkolók, szalonnasütők és pihenőhelyek is elérhetők.
A Parkerdő és a Soproni-hegység környező területein lovas, kerékpáros, sífutó és nordic walking pályákat alakítottak ki. Téli sportolásra ad lehetőséget a Dalos-hegyi sí- és snowboard pálya, a szánkópálya és a Vasfüggöny sífutó pálya (utóbbi nyáron nordic walking útvonal). A Lővér Kalandparkban 130 akadályos erdei mászópálya működik.
A Soproni Tájvédelmi Körzet a Fertő-Hanság Nemzeti Park része. A több mint 4000 hektár területből 705 hektár fokozottan védett, értékes növény- és állatvilággal bír. A jellemző növényfajok közül kiemelhető a szelídgesztenye, az erdei ciklámen, a fekete áfonya, a csarab, az európai struccpáfrány és a farkasborostyán. A védett állatfajok között megtalálható (többek között) a foltos szalamandra, a gyepi béka, a fekete gólya, az uhu, a hegyi billegető, a púposszövő lepke és olyan halfajok is, mint a sebes pisztráng és a kövi csík. A Lővér kemping környéke Natura 2000 kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület.
A térség értékeit több tanösvény mutatja be. A Ciklámen tanösvény 8 km-es útvonala a Soproni Tájvédelmi Körzet természeti értékeit, növény- és állatvilágát ismerteti. A Tolvaj-árok Természetismereti Tanösvény mintegy 1,2 km hosszú útvonalán 6 db tájékoztató táblát helyeztek ki a terület jellegzetes növényeiről, állatairól, talajképző kőzeteiről, erdőállományáról. A Lővér Szállótól indul a 3 km hosszú Várisi-sétaút családbarát kialakítással, éjszakai kivilágítással. A Soproni-hegység legmagasabb pontját, a Magas-bércet is érinti a 1,5 km hosszú, 6 állomásos Vadgazdálkodási és vadászati tanösvény.
Mókuserdő aktív szabadidőpark
A Lőverek legújabb látványossága a Mókuserdő aktív szabadidőpark, ahol erdei játszótér, padokkal és asztalokkal felszerelt piknikhely és felnőtt szabadtéri fitneszpark várja a látogatókat. A Lőverek területén emellett további fitneszparkokat is találhatnak a mozgás szerelmesei: a Lőver körút mellett található Printz pihenő közelében, a Citadella szabadidőparkban, valamint a Zenepavilon kulturális pikniktér részeként.
Károly-kilátó
A Károly-magaslaton álló kilátó eredetileg egy fából ácsolt építmény volt, amelyet 1876-ban emeltek. Az 1930-as években a rossz állapotú kilátó helyén kőkilátót létesítettek: a Winkler Oszkár építész tervei alapján épült 23 m magas kilátótorony ma is áll. Első emeletén Kitaibel Pál, Gombocz Endre és Kárpáti Zoltán botanikusok, második emeletén pedig Roth Gyula erdőmérnök és Csapody István botanikus munkásságát bemutató kiállítás tekinthető meg. A kilátó körül játszótér és pihenőhelyek is találhatók, és látogatható a Kőhalmy Vadászati Múzeum interaktív kiállítása is.
Gloriette kilátó
A Vas-hegyen már az 1900-as évek elején is állt egy kilátó. Ennek helyén építtette fel a Tanulmányi Állami Erdőgazdaság 1989-ben a ma is megmászható építményt a Soproni Városszépítő Egyesület közreműködésével. A 8 méter magas fatorony ácsolt szerkezete a századfordulós hangulatot idézi.
Felhasznált irodalom: Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. honlapja; Soproni Kirándulás portál, Sopron Régió turisztikai honlapja, Fertő-Hanság Nemzeti Park honlapja
„…nagy teraszán illatozott a csirkepörkölt és koccantak a söröskriglik. A századeleji híres cigányprímás, Nyári Rudi is húzta itt nyári estéken a magyar nótákat…” – részlet Becht Rezső Lőveri változások című írásából
A múlt századfordulón egyre több soproni és nem soproni töltötte a nyarakat a Lőverekben. A 20. század elején, illetve a két világháború közötti időszakban a kirándulási kedv is megélénkült: a Soproni-hegység és előtere, a Váris népszerű kirándulóhellyé vált (ebben az időszakban több kilátó is létesült, pl. a Károly-kilátó). A nyaralóvendégek és a kirándulók számának növekedése lendületet adott a vendéglők építésének. Elsőként – a 19. század végén – a Városligeti Vendéglő épült meg a Villa soron, később pedig népszerű lett az uszoda közelében a Hűvösvölgyi Vendéglő, a Felsőlőverekben pedig a Svájci-ház és az Alm is. A kirándulók fogadására 1927-ben turistaház épült a Károly-magaslat tövében. Különösen a kerthelyiségek voltak kedveltek, ahol a vendégek szórakoztatását tekepálya és hétvégente élőzene (sramli zenekar) szolgálta, kis táncparkettel.
A szabadidőeltöltési lehetőségek egyéb köre is bővült: megépült a – kezdetben szabadtéri – fürdő, teniszpályákat hoztak létre, télen pedig jégpálya és a Sörházdomb alsó szakaszán szánkópálya működött öltözőbódéval.
A jégpálya 1887-ben létesült és hamar a fiatalok kedvelt találkozóhelye lett. Fa pavilont építettek a pálya mellé öltözőkkel, melegedővel, emeletes verandával és zenekari tribünnel. Szólt a zene és már 1893-ban villanyvilágítás szolgáltatta a fényt. (A vasút közelsége miatt „Bakternak” nevezett jégpálya 1944-ben semmisült meg egy bombatámadásban.) A nyaralók felüdülésére 1911-ben nyitotta meg kapuit a szabadtéri uszoda, az ún. Erdei fürdő (a mai Lőver Uszoda helyén).
Ugyancsak a nyaralók és a lakók szórakoztatását szolgálták a zenepavilonok: az Erzsébet-kertben az 1800-as évek vége óta állt egy zenepavilon (ami a II. világháborúban elpusztult), majd az 1930-as években, Füredi Oszkár tervei alapján a Várison is épült egy újabb.
A Lőverek számos sportrendezvénynek is otthont adott. A jégpályán országos versenyeket is tartottak. Az 1930-as évektől 1968-ig a Lőver körúton autó- és motorsport versenyeket szerveztek, melyek egyikén Niki Lauda, későbbi Forma1-es világbajnok is részt vett. A Soproni Ünnepi Hetek keretében a régi várisi réten lovas-akadályversenyek vonzották a nézőket 1972-ig (később e területen szálloda épült).
Bár a fenti létesítmények többsége megsemmisült vagy más funkciót kapott, a Lőverek napjainkban is változatos kikapcsolódási lehetőségeket kínál: a Soproni-hegység számos jelzett túraútvonalán kirándulhatnak, valamint tanösvényeket járhatnak végig a látogatók, aktív szabadidőparkok létesültek, megújul a korábbi Csík Ferenc Uszoda (mai Lőver Uszoda) és a zenepavilon. 2001 óta a Lőverek ad helyet Sopron és az egész ország egyik legnagyobb könnyűzenei rendezvényének, a VOLT fesztiválnak.
A Városligeti vendéglő
A múlt század elején a Városligeti vendéglőben ismerkedett meg a cigányprímás, Nyári Rudi és a grófkisasszony, Festetics Vilma: kettejük szerelme olyannyira erős volt, hogy a pár egybe is kelt, ami akkoriban igencsak rangon aluli házasságot jelentett a grófi családnak. Sajnos a romantikus történet tragikus véget ért, amikor Vilma és kisfia is belehalt a szülésbe.
A vendéglő első, favázas épületét a két világháború között korszerűsítette és 23 szobás szállodának építtette át a Gruber család. A Gruber Penzió és étterem 1958-ig működött; ekkor államosították és gyermekszanatóriumot alakítottak ki az épületben (mely egészen 1995-ig üzemelt).
Lőver Uszoda
A 20. század elején, a mai Lőver Uszoda helyén nyitották meg a Lőverek első szabadtéri uszodáját, az ún. Erdei fürdőt, melynek hűs vizét a Deák-kút forrása szolgáltatta. A terméskőből épült medence mellett fa kabinsor állt. Az uszodát az 1930-as években korszerűsítették és bővítették Füredi Oszkár tervei alapján. 1975-ben kezdték meg a 720 fő befogadására alkalmas fedett Csík Ferenc uszoda építését. A medenceteret, lelátót és gyermeklubickolót borító műanyag sátorkupolát az 1980-as években faszerkezetű palatető váltotta fel. A 2000-es években 33 méteres sportmedence, tanmedence és szauna részleg került kialakításra, a strand területén medencék, sportpályák, büfék és játszóterek egészítették ki a kínálatot. A mai nevén Lőver Uszoda teljes megújítása 2020-ban kezdődött.
VOLT fesztivál
Sopronban 1993 óta rendezik meg Magyarország egyik legnagyobb könnyűzenei eseményét, a VOLT fesztivált. A fesztivál kezdetben a Soproni Sportcsarnokban kapott helyet, de ezt a rendezvény kinőtte: 2001-ben települt át a fesztiválhelyszín a Lőverekbe, a Lővér kemping mellé.
Felhasznált irodalom: A régi soproni Lőver – egy lőverlakó építész feljegyzései (írta Kubinszky Mihály); Sopron Anno portál
VOLT Fesztiválhimnuszok
Punnany Massif feat. Pásztor Anna, Charlie, Pető Szabolcs: Ami VOLT az majd lesz!
Wellhello x Halott Pénz: Emlékszem, Sopronban
Majka, Curtis feat Pápai Joci – Irány Sopron!
Soproni Ünnepi Hetek
A Soproni Ünnepi Hetek összművészeti fesztivál több mint fél évszázados múltra tekint vissza, de már korábban is (elsőkén 1932-ben) rendeztek különböző eseményeket, programokat Sopronban és a Lőverekben. A Soproni Ünnepi Hetek rendezvénysorozatot ezzel a névvel 1954 óta szervezik. Ennek keretében tartották meg például 1960-ban azt az autóversenyt a Lőver körúton, amelyen Niki Lauda későbbi világbajnok Forma 1-es pilóta is elindult. Napjainkban a rendezvénysorozat keretében – közel egy hónapon át – színházi előadások, szabadtéri programok, kirakodóvásár, folklórbemutatók, templomi hangversenyek, könnyűzenei koncertek, térzene, gyermekprogramok, képző- és iparművészeti kiállítások Sopron tereit, udvarait. A sport szerelmeseit rangos hazai és nemzetközi versenyek is várják.
Bauhaus Sopronban – Füredi Oszkár építész munkássága
Füredi Oszkár építész Sopronban született 1890. november 3-án.
Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdte, majd a müncheni Építészeti Akadémián folytatta. Gyakorló éveit Münchenben H. Hocheder irodájában töltötte. Részt vett az I. Világháborúban, ahol súlyosan megsebesült, 1918 nyarán szerelt le. Hazatérte után megnyerte a soproni munkáslakásokra kiírt tervpályázatot.
Az építész a modern Sopron arculatának egyik formálója volt, úttörő kézjegye ma is fellelhető a város építészeti arculatában mind az ipari, mind a lakóépületek tekintetében: az akkori legkorszerűbb építészeti tervezési megoldásokat, technológiákat felvonultató tervei alapján készült, többek között, a Lőver Uszoda, a Soproni Selyemszövőgyár (akkor Trebitsh-féle selyemgyár) és a Soproni Pamutipar vasbeton szerkezetű ipari épületei, a nyerstégla munkásszállások, a brennbergbányatelepi óvoda, iskola, római katolikus templom, lakótelep, a Szent István akna összes üzemi épülete, de számos impozáns villát is tervezett a soproni Lőverekben (pl. Horn Vilmos-villa, Bettelheim Lipót-villa – Mikoviny-Hunyadi utca sarok). Több díjat nyert Ausztriában, Horvátországban is.
1945-ben a Soproni Építésügyi Igazgatóság vezetője lett, majd a Győri Tervező Vállalat soproni irodáján kiemelt tervezőként dolgozott. A Bauhaus egyik kiemelt hazai képviselője 1978. január 21-én hunyt el Sopronban.
Fotó: Füredi Oszkár tervezte villaépület a Lőverekben (forrás: www.sopronihirek.hu)
Fotó: Brennbergbányai épületegyüttes, tervező: Füredi Oszkár (forrás: www.elfeledettaranyvonat.hu)
